2010. július 20., 10:542010. július 20., 10:54
De mennyire igazuk volt akkor is, amikor a leromlott utat pénzhiányra hivatkozva nem javították meg. Képzeljük el, most még szörnyűbb látvány lenne a vadonatúj útburkolatot cafatokban látni. Pedig elöljáróink mindig igyekeznek a nép gondját viselni, így gondolhatta az Ilfov megyei Voluntari város polgármestere is, mikor egy hétmilliós projektbe kezdett.
Ez az összeg igen kevésnek tűnik, tekintve az ebből felhúzott épület hasznosságát: az objektum egy 15 emeletes tömbház nagyságú bunkerrel, vészharangokkal és riadógombokkal ellátott menekülési helyiség lesz. Az elöljáró által elnevezett Ilfov megyei Beverly Hills városának lakói immár nyugodtan élhetnek. Ha felépül ez a katedrális, semmire se lesz gondja annak a 10 000 embernek, ki az épület alatt helyet kapó bunkerbe befér, ha jön a neadjisten.
A Bákó megyei Prăjeşti polgármestere is meghallotta a nép jajszavát. Bár a csatornázást nem sikerült még elkezdeni a faluban, annak háromezer lakóját azonban rengeteg fölösleges kiadástól szabadította meg. Franciaországi látogatásán annyira megragadta a Louvre üvegpiramisa, hogy hazatérve csekély 180 ezer lejből saját üvegépítményt helyezett el a hivatal tetején, megspórolva a lakók útiköltségét, akik netalán ilyen építmény látványáért utaztak volna külföldre.
Brassó vezetősége is ekképp gondolkodhatott, mikor a Londoni buszokhoz hasonló emeletes sétálójárművet vett a városnak. A négy emeletes csoda csak addig volt jó ötlet, míg kiderült: csupán néhány belvárosi utca képes befogadni a négy méter magas autót. A Vâlcea megyei Scundu falu polgármestere viszi a prímet okos kollégái közül: bár ingyen kapta, több tízezer lejbe kerül annak a két ágyúnak a karbantartása, ami kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az esti megvilágításban jól nézzen ki, valamint – a polgármester nyilatkozatát idézve – a gyerekek mobiltelefonokkal fotózzák le a második világháborús harci felszereléseket.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.