2010. január 07., 10:032010. január 07., 10:03
A tervezett fast food adót kapásból bírálók – elsősorban természetesen a gyorsétteremláncokat működtető, közvetlenül érintett multinacionális cégek, élelmiszer-ipari illetékesek – azonban sajnos nem a lényegről beszélnek, amikor az ágazat csődjét vetítik előre. Egy adónem bevezetése önmagában még nem „született rossz”, bármilyen adófajta viszont legalább három feltétel teljesülése esetén éri el a célját.
Egy illeték akkor tekinthető jónak, ha könnyen begyűjthető, nem lehet kibújni a befizetése alól, és ha az ebből befolyt összeget hatékonyan felhasználják. Márpedig erős kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogy a többletbevétel valóban a közegészség jobbítását szolgálja majd, arra pedig készek vagyunk mérget venni, hogy különböző trükkökkel – teszem azt a chips burgonyaszirommá történő átkeresztelésével – sokan elbliccelik majd a különadót.
Amellyel többek között az a baj, hogy nem tudni, milyen alapvető célt szolgál. Ha ugyanis egyszerűen többletbevételt akar szerezni az egészségügy költségvetésébe, akkor erre rengeteg más módszer létezik, amennyiben viszont a cél leszoktatni a lakosságot az egészségtelennek tartott élelmiszerek és italok fogyasztásáról, akkor meg sokkal drasztikusabb lépések kellenek (a jelenlegi ár tízszereséért például már nem sokan vennének hamburgert).
A kérdés másik vetülete, hogy miközben a hot dogot, pizzát, rigójancsit, szénsavas üdítőitalokat előállító, importáló vagy forgalmazó társaságokra kivetett adót minden bizonnyal a fogyasztó pénztárcája sínyli meg, miben válogathat majd ezután a gyorséttermet olcsósága miatt látogató ügyfél? Ki fog egészséges élelmiszert, italt kínálni megfizethető áron a szerény anyagi körülmények között élő, ebből kifolyólag olcsón, gyorsan és egészségtelenül táplálkozó rétegnek? Amely – mivel továbbra sem tudja megengedni magának például a méregdrága biokaját – továbbra is az adalékanyagokkal „fűszerezett” menüvel fogja tömni magát, csak sokkal drágábban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok