2010. augusztus 06., 12:272010. augusztus 06., 12:27
Băsescu e nyilatkozatával biztosra megy: a bankok ma még nála és a gazdasági válság kezelésében eddig elégtelenre vizsgázott kormányánál is népszerűtlenebbek, ezért megpróbál ismét a kisembert megvédő hős szerepében tetszelegni. Csakhogy a bankellenes kirohanás hitelessége jócskán megkérdőjelezhetővé válik, ha megvizsgáljuk a körülményeket.
Magyarországon ugyanis nem csupán szájkarate zajlik a gazdasági válság kirobbantásáért felelőtlen ügyleteikkel részfelelősséget viselő, ám a válság idején is jelentős profitra szert tevő pénzintézetek ellen: különadót vetettek ki a bankokra, annak ellenére, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió ezt hevesen ellenzi. Sőt a nyílt szakítást is hajlandóak voltak vállalni, amikor az IMF képviselői továbbra is ragaszkodtak a bankok megkíméléséhez és a jegybankelnök fizetésének szinten hagyásához. Romániában eközben egészen más irányba tartanak a dolgok.
Az ország gyakorlatilag az IMF gyámsága alá került, legalábbis ez tűnik ki a kormány szándékleveléből, amelyben a lehető legszánalmasabb módon meakulpázik amiatt, hogy a nemzeti bank vezetésére is kiterjesztette a közalkalmazotti bérek csökkentésére vonatkozó rendeletet. A demagóg, plebejus hangvételű bankellenes kampány persze enélkül is kerülendő lenne, hiszen evidencia, hogy egy gazdaság nem működhet hitelintézetek nélkül.
Ám azt a pénzintézeteknek, az IMF-nek és az EU-nak sem árt elfogadniuk, hogy nehéz helyzetben a bankoknak is ki kell venniük a részüket azon országok talpra állításából, amelyek eddig kedvező befektetői környezetet és profitszerzési lehetőséget, esetleg a csőd elkerülésére állami segélyt is biztosítottak számukra. Magyarországon ezt a kormány határozottan, de higgadtan tevőlegesen is előmozdítja – Bukarestben egyelőre csak melldöngetésre, a színfalak mögött pedig hátrasunyt fülű meghunyászkodásra futja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok