2010. augusztus 06., 12:272010. augusztus 06., 12:27
Băsescu e nyilatkozatával biztosra megy: a bankok ma még nála és a gazdasági válság kezelésében eddig elégtelenre vizsgázott kormányánál is népszerűtlenebbek, ezért megpróbál ismét a kisembert megvédő hős szerepében tetszelegni. Csakhogy a bankellenes kirohanás hitelessége jócskán megkérdőjelezhetővé válik, ha megvizsgáljuk a körülményeket.
Magyarországon ugyanis nem csupán szájkarate zajlik a gazdasági válság kirobbantásáért felelőtlen ügyleteikkel részfelelősséget viselő, ám a válság idején is jelentős profitra szert tevő pénzintézetek ellen: különadót vetettek ki a bankokra, annak ellenére, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió ezt hevesen ellenzi. Sőt a nyílt szakítást is hajlandóak voltak vállalni, amikor az IMF képviselői továbbra is ragaszkodtak a bankok megkíméléséhez és a jegybankelnök fizetésének szinten hagyásához. Romániában eközben egészen más irányba tartanak a dolgok.
Az ország gyakorlatilag az IMF gyámsága alá került, legalábbis ez tűnik ki a kormány szándékleveléből, amelyben a lehető legszánalmasabb módon meakulpázik amiatt, hogy a nemzeti bank vezetésére is kiterjesztette a közalkalmazotti bérek csökkentésére vonatkozó rendeletet. A demagóg, plebejus hangvételű bankellenes kampány persze enélkül is kerülendő lenne, hiszen evidencia, hogy egy gazdaság nem működhet hitelintézetek nélkül.
Ám azt a pénzintézeteknek, az IMF-nek és az EU-nak sem árt elfogadniuk, hogy nehéz helyzetben a bankoknak is ki kell venniük a részüket azon országok talpra állításából, amelyek eddig kedvező befektetői környezetet és profitszerzési lehetőséget, esetleg a csőd elkerülésére állami segélyt is biztosítottak számukra. Magyarországon ezt a kormány határozottan, de higgadtan tevőlegesen is előmozdítja – Bukarestben egyelőre csak melldöngetésre, a színfalak mögött pedig hátrasunyt fülű meghunyászkodásra futja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok