2009. január 20., 10:162009. január 20., 10:16
Az Oszama bin Laden által elkövetett, s az azóta is sorra kerülő újabb merényletek kitervelői és végrehajtói ellen folytatott hajtóvadászat a világ számos országának bűnüldöző szerveit késztette arra, hogy ne válogasson az eszközökben, amikor a terroristák felkutatása vagy a terrorcselekmények megelőzése a cél. E tekintetben Amerika szolgáltatja a legeklatánsabb példákat: a washingtoni törvényhozás által is megszavazott Patriot Act (hazafias törvény) alapján a titkosszolgálatok például korlátlanul betekintést nyerhetnek a gyanúsnak kikiáltott magánszemélyek banki pénzmozgásába, ugyanezeket a személyeket mindennemű törvényes eljárás nélkül hosszabb időre őrizetbe vehetik, telefonbeszélgetéseiket lehallgathatják.
Ezekben az esetekben nyilvánvalóan sérülnek a személyiségi, magánéleti jogok, de hát mindez egyáltalán nem érdekli azt az Amerikát, amely a vízumigénylő külföldi állampolgárokról egyebek mellett azt is tudni akarja: milyen országokba utazott az elmúlt tíz évben. Az európai biztonságpolitikát a 2003-as madridi terrortámadás taszította ugyanebbe az irányba, és az EU 2006-ban fogadta el azt az egységes szabályozást, miszerint fél évig meg kell őrizni, súlyos bűncselekmények felderítése érdekében pedig a hatóságoknak ki kell szolgáltatni az állampolgárok ún. forgalmi adatait. Így kötelesek rögzíteni immár a romániai szolgáltatók is, hogy ki, kinek és mikor telefonált, írt elektronikus levelet vagy SMS-t.
A tagállamokra kényszerített brüsszeli direktíva egyértelmű adatvédelmi aggályokat vet fel, senki sem garantálhatja ugyanis, hogy beszélgetéseink, üzeneteink tartalma nem jut illetéktelenek birtokába. Leginkább viszont a jogszabály hatékonysága kérdéses. Napjainkban már egy kezdő autótolvaj sem értekezik üzletről telefonon vagy interneten nyíltan, az még nem bizonyít semmit, ha valakinek egy bűncselekmény elkövetésének helyszínén mérték be a mobiltelefonját, amely sokszor nem ugyanott van, ahol a gazdája. A mértéktelen adatgyűjtés ellenben egy dologra kiváló: még gyanakvóbbá tenni a polgárokat a Nagy Testvér szerepében tetszelgő hatóságokkal szemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok