2009. január 20., 10:162009. január 20., 10:16
Az Oszama bin Laden által elkövetett, s az azóta is sorra kerülő újabb merényletek kitervelői és végrehajtói ellen folytatott hajtóvadászat a világ számos országának bűnüldöző szerveit késztette arra, hogy ne válogasson az eszközökben, amikor a terroristák felkutatása vagy a terrorcselekmények megelőzése a cél. E tekintetben Amerika szolgáltatja a legeklatánsabb példákat: a washingtoni törvényhozás által is megszavazott Patriot Act (hazafias törvény) alapján a titkosszolgálatok például korlátlanul betekintést nyerhetnek a gyanúsnak kikiáltott magánszemélyek banki pénzmozgásába, ugyanezeket a személyeket mindennemű törvényes eljárás nélkül hosszabb időre őrizetbe vehetik, telefonbeszélgetéseiket lehallgathatják.
Ezekben az esetekben nyilvánvalóan sérülnek a személyiségi, magánéleti jogok, de hát mindez egyáltalán nem érdekli azt az Amerikát, amely a vízumigénylő külföldi állampolgárokról egyebek mellett azt is tudni akarja: milyen országokba utazott az elmúlt tíz évben. Az európai biztonságpolitikát a 2003-as madridi terrortámadás taszította ugyanebbe az irányba, és az EU 2006-ban fogadta el azt az egységes szabályozást, miszerint fél évig meg kell őrizni, súlyos bűncselekmények felderítése érdekében pedig a hatóságoknak ki kell szolgáltatni az állampolgárok ún. forgalmi adatait. Így kötelesek rögzíteni immár a romániai szolgáltatók is, hogy ki, kinek és mikor telefonált, írt elektronikus levelet vagy SMS-t.
A tagállamokra kényszerített brüsszeli direktíva egyértelmű adatvédelmi aggályokat vet fel, senki sem garantálhatja ugyanis, hogy beszélgetéseink, üzeneteink tartalma nem jut illetéktelenek birtokába. Leginkább viszont a jogszabály hatékonysága kérdéses. Napjainkban már egy kezdő autótolvaj sem értekezik üzletről telefonon vagy interneten nyíltan, az még nem bizonyít semmit, ha valakinek egy bűncselekmény elkövetésének helyszínén mérték be a mobiltelefonját, amely sokszor nem ugyanott van, ahol a gazdája. A mértéktelen adatgyűjtés ellenben egy dologra kiváló: még gyanakvóbbá tenni a polgárokat a Nagy Testvér szerepében tetszelgő hatóságokkal szemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok