2011. szeptember 26., 09:412011. szeptember 26., 09:41
Ami a bikkfanyelven túl annyit tesz: határozott igényt fogalmazott meg az önálló palesztin állam létrejötte érdekében, és elmondta a világnak, nemcsak arab, hanem palesztin tavasz is van. De Abbász metaforája itt nem ért véget: az elnök ellátogatott a palesztin nemzeti mozgalom történelmi vezérének, Jasszer Arafatnak a síremlékéhez is. Most még persze képtelenség megjósolni, pontosan hová vezet a palesztin vezető által a világ nagyhatalmainak felterjesztett „útiterv”, mikor lesz ebből független állam. Az ENSZ-főtitkárnak átnyújtott kérelem azonban mindenképpen történelmi jelentőséggel bír a mintegy fél évszázados izraeli–palesztin konfliktus rendezését célzó erőfeszítések sorában. Abba a békefolyamatba illik, amelyet éppen Arafat indított el 1974-es, ugyancsak az ENSZ plénuma előtt elmondott sokat idézett beszédében. „Egy olajágat tartok az egyik kezemben, a másikban pedig egy szabadságharcos fegyverét. Ne engedjétek, hogy az olajág kiessen a kezemből” – hangzottak 36 évvel ezelőtt a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjének jelképes szavai. Abbász most elődje olajágát „vitte vissza” a világszervezet elé, jelezve: népe a béke és nem a háború révén kíván küzdeni Palesztina megalapításáért.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a palesztinoknak „házon belül” is ki kell harcolniuk a közel-keleti rendezéshez elengedhetetlen feltételeket, az izraeliek ellen a Gázai övezetben erőszakos cselekedeteket végrehajtó Hamász fölött ugyanis Abbásznak ma még csekély hatalma van. És nehezítik az államiságuk elismerésére törekvő palesztinok sikerét a kis árulások is, például a Barack Obama amerikai elnöké, aki tavaly az ENSZ-közgyűlés előtt még azt mondta: reméli, 2011-ben már független Palesztinát köszönthet – ma viszont vétózni készül a palesztin függetlenségre. Az izraeli–palesztin konfliktus, a több évtizedes békefolyamat végére azonban mindenki számára megnyugtató és kielégítő módon csakis az ENSZ tehet pontot. Az a világszervezet, amely 1947-ben létrehozta a két államot, Izraelt és Palesztinát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok