2010. november 22., 10:252010. november 22., 10:25
A legelső – és legfontosabb – ilyen lépés a könnyített honosításról szóló törvény elfogadása volt, a legutóbbi pedig a hat éve szünetelő Magyar Állandó Értekezlet összehívása, amelynek kapcsán nem csupán az bírt szimbolikus fontossággal, hogy a nemzeti ügyek iránt kevésbé érzékeny előző kormányok által beszüntetett magyar–magyar tanácskozást ismét megtartották, hanem az is, hogy mely határon túli magyar szervezeteket hívták meg rá.
A budapesti kormányváltás óta ez volt az egyik legkonkrétabb jele annak, hogy például erdélyi magyar viszonylatban az új magyar kormány nem tekinti az RMDSZ monopóliumának az itteni magyarok képviseletét, és legitimnek tartja a szövetséggel szemben kritikus, de jelenleg az együttműködés fontosságát is elismerő EMNT-t, valamint az önmagát teljes egészében az RMDSZ-szel szemben meghatározó MPP-t is. A hétvégi országházi SZNT-ülés is ennek a legitimációs folyamatnak a folytatása: az új budapesti vezetés e gesztusával, az államfő és a házelnök köszöntőjével is jelezte, hogy az SZNT-t is partnernek tekinti a Székelyfölddel kapcsolatos kérdések megvitatásában.
Az, hogy Budapest immár négy itteni magyar szervezetet is tárgyalópertnerként ismer el, a külsőségeket tekintve mindenképpen szimpatikusabb eljárás az előző kormány gyakorlatánál, amely csupán egy alakulatot tekintett legitim partnernek, még akkor is, ha tudjuk, hogy a jelenlegi kabinet számára is vannak kedves és kevésbé kedves szervezetek. A kérdés most az: hogyan képzeli el a kormány a négy szervezettel való együttműködést, milyen új nemzetstratégia keretében juthatnak szerephez a Budapest által elismert határon túli alakulatok.
Az az eddigiek alapján világosnak tűnik, hogy az alaphangot a kormány kívánja megadni. A magyar–magyar egyeztetések fórumának felújítása és a partnerek körének kibővítése ugyanakkor remélhetőleg annak az alapját is megteremti, hogy a Kárpát-medence és a világ magyarságának jövőjével kapcsolatos kérdésekben, a stratégia kidolgozásában a határon túliakkal folytatott konzultáció ne csupán szimbolikus gesztusok sorát gyarapítsa, de javaslataiknak, igényeiknek a teendők megállapításakor súlya is legyen.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.