2010. november 22., 10:252010. november 22., 10:25
A legelső – és legfontosabb – ilyen lépés a könnyített honosításról szóló törvény elfogadása volt, a legutóbbi pedig a hat éve szünetelő Magyar Állandó Értekezlet összehívása, amelynek kapcsán nem csupán az bírt szimbolikus fontossággal, hogy a nemzeti ügyek iránt kevésbé érzékeny előző kormányok által beszüntetett magyar–magyar tanácskozást ismét megtartották, hanem az is, hogy mely határon túli magyar szervezeteket hívták meg rá.
A budapesti kormányváltás óta ez volt az egyik legkonkrétabb jele annak, hogy például erdélyi magyar viszonylatban az új magyar kormány nem tekinti az RMDSZ monopóliumának az itteni magyarok képviseletét, és legitimnek tartja a szövetséggel szemben kritikus, de jelenleg az együttműködés fontosságát is elismerő EMNT-t, valamint az önmagát teljes egészében az RMDSZ-szel szemben meghatározó MPP-t is. A hétvégi országházi SZNT-ülés is ennek a legitimációs folyamatnak a folytatása: az új budapesti vezetés e gesztusával, az államfő és a házelnök köszöntőjével is jelezte, hogy az SZNT-t is partnernek tekinti a Székelyfölddel kapcsolatos kérdések megvitatásában.
Az, hogy Budapest immár négy itteni magyar szervezetet is tárgyalópertnerként ismer el, a külsőségeket tekintve mindenképpen szimpatikusabb eljárás az előző kormány gyakorlatánál, amely csupán egy alakulatot tekintett legitim partnernek, még akkor is, ha tudjuk, hogy a jelenlegi kabinet számára is vannak kedves és kevésbé kedves szervezetek. A kérdés most az: hogyan képzeli el a kormány a négy szervezettel való együttműködést, milyen új nemzetstratégia keretében juthatnak szerephez a Budapest által elismert határon túli alakulatok.
Az az eddigiek alapján világosnak tűnik, hogy az alaphangot a kormány kívánja megadni. A magyar–magyar egyeztetések fórumának felújítása és a partnerek körének kibővítése ugyanakkor remélhetőleg annak az alapját is megteremti, hogy a Kárpát-medence és a világ magyarságának jövőjével kapcsolatos kérdésekben, a stratégia kidolgozásában a határon túliakkal folytatott konzultáció ne csupán szimbolikus gesztusok sorát gyarapítsa, de javaslataiknak, igényeiknek a teendők megállapításakor súlya is legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok