2010. január 28., 09:552010. január 28., 09:55
A háromnapos konferencia után sírva búcsúzkodókat, a látványosan-lopva férfias könnyeiket törülgető politikusokat, a moziban görcsösen felzokogókat, a sztárpárok válásán elérzékenyülőket. Mert én is emlékszem a jóleső hüppögésekre, a kiadós bőgés utáni megkönnyebbülésekre, a könnyekkel elmosott torokgombócra.
Legutóbb egy színházi műhelyt vezető művész mesélte, hogy az improvizációs gyakorlat után csak sírtak és sírtak, és az milyen nagyon jó volt. El is hittem neki, majd a hasonlóan elvetemült, cinikus szakmámbelivel önveséztünk, hogy mi kellene velünk történjen, hogy mi is sírva fakadjunk. Mert az nem ér, hogy ömlik a víz a falból, és a sürgős beavatkozásokra szakosodott mestercsoport nem és nem érkezik a sokadik telefonhívás után sem, és csak nézed, hogy ázik a fal és a szőnyeg.
Vagy az sem, hogy órákat állsz sorban egy hivatalban, mert kell egy papír valami számodra túl szövevényes ügy elintézéséhez, és ott múlik el az életed, közben gyűl a munkád, és idegenedik el a gyermeked. S amikor már pattanásig feszülsz, kijön a hivatalnok és odaszól, hogy ebédszünet, egy óra múlva visszajön. A düh és a tehetetlenség könnyei nem játszanak ebben a történetben, csak valami jó kis katartikus élmény jöhetne szóba. Majd jött a hír, hogy meghalt egy kismama újinfluenza-fertőzés szövődményei miatt. Két kisgyerek maradt árva, közülük az egyik pár napos.
Ez könynyek nélküli, nagy, fekete szomorúság. Majd írja az újság, hogy a családtagok vesztegzár alatt vannak. És az írás miatt a veszteségből még nem ocsúdva kénytelenek elviselni, hogy ujjal mutogatnak rájuk, kitámadják, megbélyegzik őket, amiért állítólag hurcolják, terjesztik a kórt. És mindez azért, mert a megfigyelés alatt tartott nem biztos, hogy karanténba zárást jelent, mert a potenciális fertőzöttek köre nem feltétlenül jelenti a családot. Mert az újságírás nem feltétlenül jelent empátiát. És az újságíró nem járványtani szakember, és nem ritkán csak szájba rágva érti a lényeget és az árnyalatokat. És ez megint csak az a kategória, hogy nem segít egy jó kiadós sírás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok