2009. április 01., 11:022009. április 01., 11:02
Ugyanez a kérdés merül fel akkor is, ha magyarul címezzük meg a borítékot, ha magyarul próbálnánk érvelni a bíróságon folyó perünkben, vagy ha magyarul szeretnénk vizsgázni a jogosítvány megszerzéséért. A tény, hogy a kisebbségi ember nap mint nap ilyen dilemmák elé kerül, önmagában is azt igazolja, nincs teljes és tényleges egyenlőség, a többségiek mindig helyzeti előnyt élveznek. A hátrány leküzdéséhez pedig a kisebbséginek folyamatos többletmunkára van szüksége. A többség mindig hazai pályán játszik, a kisebbség mindig idegenben. A gyakorlati érvek pedig mindig a többséget erősítik. Ha beadványomhoz meg akarom nyerni a tanácsosok támogatását, folyamodjak a többség nyelvén; ha biztos akarok lenni abban, hogy célba ér a levelem, ne kockáztassam a magyar nyelvű címzést; ha győztesen akarok kikerülni a pereskedésből, ne kérjek tolmácsot a bíróságon. Ezek a kompromisszumok pedig apró lépésekkel vezetnek az önfeladáshoz, a nyelv, az identitás elvesztéséhez, az asszimilációhoz. Azzal, hogy megpróbálunk érvényt szerezni anyanyelv-használati jogainknak, egyenrangúságunkat akarjuk tanúsítani, azt próbáljuk önmagunknak is, másoknak is sugallni, hogy nem vagyunk alacsonyabb rendűek, hogy nekünk is jár az, ami mások számára magától értetődik. A többségi oldalon eddig idegenek voltak a kisebbségi szempontjaink, nem is értették az ezekkel kapcsolatos érveinket. Brüsszelben azonban a románok ugyanúgy kisebbségiek, mint a magyarok, az Európai Parlamentben ugyanúgy mérlegre kell tenniük a célszerűség és az egyenrangúság szempontjait. Az Európai Unió segíthet az empátia kialakulásában. Ha pedig eljutottunk a megértésig, már csak az a kérdés, van-e akarat a tényleges egyenjogúság kialakítására.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok