2010. augusztus 24., 10:502010. augusztus 24., 10:50
Persze kreatív politikai píárosok bizonyára képesek lennének megható háttérideológiát kitalálni azon kezdeményezés legitimálására, amelynek értelmében a monoki önkormányzat Kossuth Lajos szülőházába jelentené be az állampolgárságért folyamodó határon túliakat, hogy azok „minden, magyar állampolgárokat megillető jogukkal” élhessenek.
Csak hát hiába a nemzetieskedő máz, a lóláb nagyon is kilóg: a polgármester bizonyára a saját pecsenyéjét sütögetné az új állampolgárok „befogadásával.” Vélhetően arra számít, hogy néhány ezer friss szavazópolgár hálából bebiztosítana számára még legalább egy polgármesteri ciklust. Még szerencse, hogy a kezdeményezés úgy törvénytelen, ahogy van, így ebben a témában a monoki modell nem országos példa lesz, mint a csak bizonyos üzletekben, bizonyos termékek megvásárlására használható kártyára utalt szociális segély, hanem csupán kaján élcelődések célpontja.
Ám az ötlet amellett, hogy nevetséges, veszélyes is. Alkalmas ugyanis arra, hogy lejárasson egy jó szándékú gesztust, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok ellenálljanak az asszimilációnak és megerősödjenek nemzeti identitásukban. Az érintettek többsége számára a könnyített módon megszerezhető magyar állampolgárság az önazonosság megőrzése miatt fontos, nem pedig azért, hogy beleszólhasson az anyaország politikájába.
Persze többségük bizonyára rendelkezik pártszimpátiával, és zömük az előző kormány határon túli ügyekben tanúsított érzéketlensége miatt vélhetően a jelenlegi kormánypártokra szavazna. Azonban fennáll a veszélye, hogy rossz vért szülne, ha a magyarországi választásokat olyanok dönthetnék el, akiket a döntés következményei alig érintenek, nem lévén Magyarországon élő és adózó polgárok. Márpedig mind az anyaország, mind az elszakított nemzetrészek érdeke azt kívánja, hogy a kettős állampolgárságot biztosító törvény hatálybalépését követően a nemzeti összetartozás és a megmaradás, nem pedig a napi politikai játszmák eszköze legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok