2010. január 29., 12:202010. január 29., 12:20
Băsescu eddig sem rejtette véka alá, hogy különös érdeklődést tanúsít Moldávia iránt, a mostani látogatás alapján pedig úgy tűnik, mintha egyáltalán nem lenne ellenére az esetleges román–moldáv egyesülés. Jelen állás szerint ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy bármely bukaresti reálpolitikus valós lehetőségként gondol az egyesülésre. Már csak Románia gazdasági állapota miatt is púp lenne a hátukon Moldova – hiszen gondoljunk csak bele, hogy Európa egyik legelmaradottabb országáról beszélünk, és az egyesülés esetén hatalmas pénzeket emésztene fel a terület felzárkóztatása, miközben még Romániában is több százra tehető azon települések száma, ahol nincs csatornázás és ivóvíz.
Persze a túlcsorduló nemzeti érzelmek gyakran hánynak fittyet a gazdasági tényeknek (ennek jele a százmillió eurós vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó felajánlás), és feltételezhetően nem tart örökké a gazdasági recesszió sem. Ám az EU többi tagállama vélhetően szintén nem lenne elragadtatva attól, hogy egy újabb elmaradott, zavaros területről kelljen gondoskodnia – a szegénység és a bűnözés mellett még ott a transznisztriai konfliktus is –, Bukarest számára pedig a gagauz autonómia jelenthet lenyelhetetlen békát. A mintegy 250 ezres török eredetű közösség tizenhat éve önrendelkezéssel bír, amiről bizonyára nem lenne hajlandó lemondani – ez pedig természetesen precedensértékű lenne az erdélyi magyarok számára is. Băsescu azonban bizonyára tisztában van mindezzel. Ő inkább rövid távú célokban gondolkodik – hiszen abban az esetben, ha az ő elnöksége és a PDL-kormány idején Románia egyrészt tömegesen biztosít állampolgárságot a moldovaiaknak, másrészt kiáll az ország EU-csatlakozása mellett, nagyjából biztos lehet néhány százezer PDL-re leadott moldovai szavazatban. Persze ez őt második mandátumát töltő államfőként nem érinti – ám a kormányzást folytatni készülő PDL esetleges miniszterelnök-jelöltjeként már annál inkább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok