2010. október 12., 10:362010. október 12., 10:36
Ezért indokoltak azon elővigyázatossági lépések, amelyek révén elejét vehető az esetleges felelősök menekülése, ugyanakkor a továbbiakban a szakértőkre, majd az igazságszolgáltatásra kell bízni, hogy megállapítsák, személy szerint kit és milyen mértékben terhel felelősség a katasztrófáért. Mindenesetre a magyar hatóságok lépéséből van mit tanulnia Bukarestnek is. Hiszen emlékezetes, hogy a tíz évvel ezelőtti nagybányai ciánszennyezést okozó Aurul tulajdonosait a mai napig senki sem vonta felelősségre. Sem a cég vezetői, sem a román állam nem kártalanította a baleset kárvallottjait.
Sőt érezhető volt az erőfeszítés mind az akkori kormány, mind a sajtó részéről, hogy nemzeti kérdést fabrikáljanak az ügyből, és azt a látszatot keltsék, mintha Magyarország csupán merő rosszindulatból, a tényeket elferdítve követelne kártérítést Bukaresttől, azzal a céllal, hogy befeketeítse Romániát a világ közvéleménye előtt. Ezen igyekezetet tapasztalhatjuk most is, elsősorban a bukaresti sajtó részéről, amely szinte egyöntetűen kárvörvendő, rosszindulatú cikkekben foglalkozik a magyarországi vörösiszap-katasztrófával.
Az írások mondanivalója nagyjából az, hogy lám-lám, miközben Budapest eddig ujjal mutogatott Bukarestre, a magyar hatóságok sem tudják kordában tartani a „saját” szennyező forrásaikat. Szerencsére a sajtóetika mélypontjára süllyedt károgókórushoz ezúttal a kormány nem csatlakozott – ebben vélhetően a környezetvédelmi miniszter személyének is szerepe van – , és a magyar hatóságok reakciója is véget vethet a hisztériakeltésnek. Így esély lehet arra, hogy az esetlegesen Romániára is átterjedő szennyezés okozta problémákat kulturált hangnemben rendezzék. Most már csak azt kéne elérni, hogy Romániában se a következménynélküliség jelentse a napi megszokott ügymenetet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok