2010. május 27., 11:082010. május 27., 11:08
De figyelj ide! Beszéltem a sógorommal, s ő azt hallotta, tudjátok, ő szokott találkozni ezekkel a tudálékosokkal ott fenn, szóval azt mondja, ha most nekünk is lesz olyan papírunk, mint a magyaroknak, kiengednek Amerikába anélkül, hogy le kelljen menni előtte Bukarestbe… – Oda nem mehetünk le többet? – Hogyne mehetnénk ember! Még jó, hogy pszichológiai tesztet nem kell csinálni az útlevélhez! Szóval ez azt jelenti, hogy nem fogják kérdezni, tudsz-e angolul, s nem kell fizetni se, semmi, csak megyünk s kész! – Ez hülyeség! Úgyis megtudják, hogy nem tudunk angolul!
– S akkor mi van? Már kinn, vagy nem? Majd keresünk magyarokat, azt mondták, ott is sokan vannak! Örökké csak idegeskedsz, olyan vagy, mint nagyanyám! – Mi van, édes fiam? – Semmi sincs, mama! Kapunk kettős állampolgárságot! – Hát azt minek? – Újra magyar lehetsz, mama! – S hát én most mi az istencsodája vagyok? Tán tót? – Nem úgy, mama, papíron! – Az nekem nem kell! Én nem megyek sehova! Vagy leverték Bukarestet? – Nem, mama, senki nem vert le semmit! A román papír is megmarad, csak kapsz melléje egy magyart is! – Hát idejébe jut eszükbe, mikor már megtanultam, hogy mondják az ádeverincának, le akarják fordítani?
– Nem értesz te semmit, mama, nem értitek, hogy ez csak jó lehet nekünk! Lesz egy csomó új lehetőségünk, mehetünk dolgozni, s ha megkérdezik tőlünk, milyen állampolgárok vagyunk, nem kell értetlenkedni, hogy hát román, de magyarok vagyunk nemzetiségileg. Mert hát mi, tetszik tudni, itt születtünk, itt vannak az őseink eltemetve, csakhogy Trianonba elpuskáztuk a dolgokat, ezért lett ez így, ahogy lett. – S akkor mi volt annak idején, amiért kellett rájuk haragudni? Igen, igen a magyarokra! Most nem kérdezték meg? – Minek kérdezzék meg? Mostanra már belátták, hogy jobb lett volna annak idején megadni, s nem cirkuszolni még vagy hat évig! – Na, s ezt te honnan tudod? Ha téged kérdeznének meg kétszer, nem ugyanazt válaszolnád? Mondhatod, hogy nem érek egy kas csihányt se, de nézd csak meg, ennek nem lesz jó vége! Ugye, mama? – Na ugye, hogy az se volt jó, mikor kapálni útlevéllel kellett menni! Mert az nekünk sohase jó, ha valamit kutyulnak odafenn!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.