2010. március 10., 10:332010. március 10., 10:33
Ennek nyomán elterelődni látszik a figyelem a lényegről, nevezetesen arról, hogy a rendszerváltás után húsz évvel még mindig alig tudunk valamit arról, hogy ki járult hozzá lelkesen és önszántából, esetleg zsarolás hatására a kommunista rémuralom fenntartásához. Ehelyett az érintettek részéről csak úgy záporoznak a durva minősítésektől hemzsegő replikák, amelyekben sokkal több szó esik Tőkés vélt vagy valós káros szenvedélyeiről és esetleges egyéb problémáiról, mint a listákon megnevezett illetékesek rendszerváltás előtti szerepéről. Persze ezért elsősorban nem Tőkést terheli a felelősség, hanem az 1989 előtti rezsim azon működtetőit és haszonélvezőit, akik a rendszerváltást követően átmentették hatalmukat, és elegendő befolyásuk volt ahhoz, hogy elérjék a rájuk nézve kompromittáló információk további titkosítását, elhallgatását. Káros tevékenységükkel nem csupán saját irhájukat sikerült megmenteniük, de azt is megakadályozták, hogy a román és a romániai magyar társadalom végre szembenézzen saját múltjával, a bűnösök szankcionálásával végre feldolgozhassa saját közelmúltját, és véget vethessen annak az időszaknak, amelyben egykori barátok, kollégák között a tisztázatlan múltbeli tettek miatt továbbra is ott lappang a gyanú és a bizalmatlanság. Ugyanakkor nem mindegy, hogyan zajlik a leleplezés. Minden egyes bejelentést alapos, minden részletre kiterjedő dokumentálódásnak kell megelőznie, hiszen az ártatlanság vélelme erre a helyzetre is érvényes: nem a megvádolt személynek kell bűntelenségét bizonyítania, hanem a vádlónak vádjai igaz voltát. Ha azonban ehelyett a leleplezés kezdeményezője elejtett megjegyzésekkel, igazolatlan vádaskodásokkal áll elő, az könnyen ellene fordulhat. Ha a leleplezési folyamatra akárcsak a legkisebb árnyéka is vetül annak a gyanúnak, hogy a listák közzétételét, egyes személyek kiemelt említését személyes ellenszenv indokolja, ráadásul egyes vádakat nem támaszt alá szilárd bizonyíték, az az egész átvilágítási folyamatot hiteltelenné teheti.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok