2010. július 27., 10:202010. július 27., 10:20
Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy tíz évvel ezelőtt épp a Nagybányán működő Aurul okozta Európa Csernobil utáni legjelentősebb környezeti katasztrófáját, arra is gondolhatnánk, hogy a városban minden bizonnyal a környezetvédők is megizmosodtak. Kínálta hát magát a következtetés, hogy két motivált és jól szervezett tábor akarja majd érvényesíteni szempontjait a városban, és ezek a választók jelentős hányadát képesek voksolásra bírni.
A tény, hogy a választópolgároknak csak nyolcadrésze ment el szavazni, mindkét oldalt minősíti. És a harmadikat, a népszavazást kiíró önkormányzatot is. Nehezen lehetett volna ugyanis rosszabb időpontot találni egy helyi népszavazásra, mint a szabadságolások főszezonját, amikor a lakosok jelentős hányada elutazik hazulról. Mert hát, ha egyesek fontosnak tartják is a kérdést, annyira azért csak kevesek számára fontos, hogy ehhez igazítsák a szabadságolási programot.
Ha Verespatakon tartanának hasonló népszavazást, borítékolhatóan más lenne az eredmény. Ott évek óta frontvonal húzódik az aranybányászat szorgalmazói és ellenzői között. Nagybányán a közöny nyert a népszavazáson, és ennek semmiképp nincs jól csengő üzenete. A zöld szavazatok elsöprő többsége azonban arról árulkodik, hogy itt is ébredezik a távlatos gondolkodás. Ehhez a természet is napról napra kapaszkodókat nyújt. Az Al-Dunán két évvel ezelőtt is, idén is megdőlt a történelmi vízmagassági rekord; ez pedig arra utal, hogy átalakulóban a föld rendje. Egyáltalán nem biztos, hogy a ma biztonságosra épített gátak, öt, tíz vagy száz év múlva is biztonságosak lesznek. Erre is gondolni kell a döntések meghozatalakor.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok