2009. február 03., 10:172009. február 03., 10:17
Akkor sem tűnt furcsának, hogy Picike talán túl nagy becsben van anyám gyermektelen barátnőjénél, és most már pontosan tudom, hogy a kedvenctartás lejtőjén nincs megállás. A teraszunkra becsempészett kismacska néhány hónap alatt öntudatos cicahölggyé cseperedett, és időközben vagyonokat költöttünk rá, helyesebben orvosra, oltásra, tápra, konzervre, szagelszívós macskabudira és illatosított homokra. Szavam nem lehet, hiszen hálásan dorombol és dörgölődzik, sőt bónuszként csepp lányunkat is leszoktatta a pelenkáról. Hiszen mégsem illendő, hogy a vakarcs macskabudira jár, legkisebbik gazdája meg nem. Szóval oda akarok kilyukadni, hogy négylábú, esetleg szárnyas barátaink általában levesznek bennünket a lábunkról, következetességre, kitartásra nevelnek. Edzetten szőrös szív kell ahhoz, hogy valaki ágyban maradjon, amikor a kiadós vacsora után hajnalban az éhhalállal küzdő macskája siralmasan nyávog. Kedves rokonunk évtizedekig bizonyította házastársi állhatatosságát, becsülettel felnevelte két gyermekét, még azt is kivárta, míg azok jószántukból elköltöztek otthonról, majd mindezeket a próbákat kiállva teljesülhetett régi vágya, hazahozhatott egy kutyát a menhelyről. A meglátni és megszeretni elv a legnagyobb és a szó szerint süket ebhez rendelte társnak. A süket kutya sétáltatása embert próbáló feladat, mert az bizony se nem lát se nem hall, csak rohan árkon-bokron keresztül. Emberünk kiötölte, kihoz még egy kutyát a menhelyről, egy még nagyobbat, majd az jól elvezetgeti a süketet. Az első útjukon a második eb rángatta be fogyatékos társát és a közös gazdit a legmélyebb árokba. Azóta végtelen türelemmel külön-külön sétáltatja a két kutyát, és mindannyiuk életében béke van. Ezért nem értem én azt az árapataki juhászt, aki házának gerendájára akasztotta fel a két kutyáját. Azt a két kutyát, amelyikkel évekig együtt őrizte a juhokat. Azt mondják, tettét hirtelen felindulásból követte el, mert az ebek felfalták a juhait. Tanultam én is balladát, amiben embert öltek a juhokért, de arról tudtam, hogy népköltészet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok