2009. február 03., 10:172009. február 03., 10:17
Akkor sem tűnt furcsának, hogy Picike talán túl nagy becsben van anyám gyermektelen barátnőjénél, és most már pontosan tudom, hogy a kedvenctartás lejtőjén nincs megállás. A teraszunkra becsempészett kismacska néhány hónap alatt öntudatos cicahölggyé cseperedett, és időközben vagyonokat költöttünk rá, helyesebben orvosra, oltásra, tápra, konzervre, szagelszívós macskabudira és illatosított homokra. Szavam nem lehet, hiszen hálásan dorombol és dörgölődzik, sőt bónuszként csepp lányunkat is leszoktatta a pelenkáról. Hiszen mégsem illendő, hogy a vakarcs macskabudira jár, legkisebbik gazdája meg nem. Szóval oda akarok kilyukadni, hogy négylábú, esetleg szárnyas barátaink általában levesznek bennünket a lábunkról, következetességre, kitartásra nevelnek. Edzetten szőrös szív kell ahhoz, hogy valaki ágyban maradjon, amikor a kiadós vacsora után hajnalban az éhhalállal küzdő macskája siralmasan nyávog. Kedves rokonunk évtizedekig bizonyította házastársi állhatatosságát, becsülettel felnevelte két gyermekét, még azt is kivárta, míg azok jószántukból elköltöztek otthonról, majd mindezeket a próbákat kiállva teljesülhetett régi vágya, hazahozhatott egy kutyát a menhelyről. A meglátni és megszeretni elv a legnagyobb és a szó szerint süket ebhez rendelte társnak. A süket kutya sétáltatása embert próbáló feladat, mert az bizony se nem lát se nem hall, csak rohan árkon-bokron keresztül. Emberünk kiötölte, kihoz még egy kutyát a menhelyről, egy még nagyobbat, majd az jól elvezetgeti a süketet. Az első útjukon a második eb rángatta be fogyatékos társát és a közös gazdit a legmélyebb árokba. Azóta végtelen türelemmel külön-külön sétáltatja a két kutyát, és mindannyiuk életében béke van. Ezért nem értem én azt az árapataki juhászt, aki házának gerendájára akasztotta fel a két kutyáját. Azt a két kutyát, amelyikkel évekig együtt őrizte a juhokat. Azt mondják, tettét hirtelen felindulásból követte el, mert az ebek felfalták a juhait. Tanultam én is balladát, amiben embert öltek a juhokért, de arról tudtam, hogy népköltészet.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.