2011. február 08., 10:422011. február 08., 10:42
Mondjuk az is igaz, hogy ilyen esetekben az önállóan gondolkodó és döntő „egyszemélyes őrző-védő vállalkozás” gazdája nem örül ebe „briliáns” képességeinek. Mert ki szeret az újságok címlapján szerepelni azzal, hogy a döntőképes rottweilere vagy dobermannja olyan sikeresen átvette az irányítást, hogy szétszedte a szomszédék négyéves gyerekét, aki a nem szakszerű felvigyázás következtében átbújt a kerítés alatti résen. S most akkor jönnek ezzel a szöveggel, hogy a husky, az husky, amely kijelentés értelemszerűen az általam is igen nagyra értékelt munkakutyát olyan kvalitásokkal ruházza fel, amik – köztünk legyen szólva – mégsem lehetnek egy ebnek, bármilyen okos, ügyes és szép kék szemű legyen is az.
Mondom, mindezt így gondoltam egészen a hét végéig, amikor alkalmam adódott élőben, sőt egész közelről megfigyelni, hogyan viselkednek a huskyk munka közben. A szánhúzó vezéreket figyeltem meg rajtolás közben, és meglepetten tapasztaltam, hogy kivétel nélkül mindegyik képes az önálló döntésre, ráadásul olyan döntésre, aminek a hajtógazda is örül. Ugyanis a startvonalhoz állított huskyvezérhez fogható fegyelmezett „sportolót” az emberek között is ritkán látni még a legrangosabb sportrendezvényeken is. Mert a huskyvezér, amint beállt a rajtvonalra, semmi mással nem törődik, csak az előtte álló feladatra koncentrál. Ez lemérhető a délceg testtartásából, pattanásig feszült izmaiból, előreszegezett füleiből. Ő az egyedüli, aki körül megszűnik a külvilág, aki ügyet sem vet a mögéje befogott vakarózó, ásítozó társaira, akit még az sem zavar különösebben, hogy a gazdája kedélyesen cseverészik a startbíróval. Ő áll, és intenzíven figyel.
Aztán, amikor elhangzik a bíró „start!” kiáltása, nekifeszül a hámnak, erőteljes, határozott mozdulattal kényszeríti munkára a társait, és sikeres rajt esetén a szán legalább három méter távolságra van a startvonaltól, amikor felhangzik a gazda biztató szava is: „Húzd!” Nos, ezek után emelem kalapom a hómezők bajnokai előtt, és igazat adok a hajtóknak: a husky, az husky...
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.