2009. november 10., 10:332009. november 10., 10:33
Így van ez az elpuhult városiaknál, falun azonban akkor kell a legjobban a férfi, mikor nincs. Például télen egy perc nyugta se lehet az istenadtának, mert a fát hasogatni, a tüzet táplálni s a házat fűteni kell. Mondjuk a ház fegyveres őrzése és a szellőztetés városon is belefér, de falun ez is más értelmet nyer, amikor meg kell kerülni a teljes négyáras birtokot, mert: nehogy valaki elvigye a kinn felejtett pöttyöslabdát.
Azért a férfi bármennyire is fontos, faluról is lelép, és ilyenkor általában bemegy a városba, mert ott van a kosármeccs vagy a törzshelye. Az asszony meg pakolás helyett fekete kezeslábast ölt, hogy, ha kell, a gyermekét felnyalábolva tudjon menekülni a széles határba. Mert például ahogy az erősebb egyed kiteszi a lábát a kapun, éktelenül fújni kezd a Nemere, üvölt és süvölt, majd éktelen robaj tetőzi az amúgy is pattanó feszültséget.
Cunami nem lehetett, és a hároméves jelenlétében visítozni sem lehet, így hamar kisakkozom, hogy leomlott a kémény. Viszont a kazánban lobog a tűz, így hamarosan meggyullad a ház, és benne veszünk, amíg a család feje ordítva biztatja a kosaras lányokat. Ilyenkor mérlegelni kell, kimerészkedjünk az éjszakába, vagy megvárjuk, amíg valóban ránk ég az édes otthon. Mérlegelés közben megérkezik az erősebb egyed, és boldogan nyugtázza, hogy a kémény még garanciában van.
A következő kiruccanása már teljes szélcsendben történik, a látszólagos idillt mégis porrá zúzza, amikor Zsófi bejelenti, hogy beengedte a macskát. Van valami a szájában, közvetíti tovább az eseményeket. Lásd, mint fenn, a hároméves jelenlétében nem lehet visítani, hiába vizionáljuk, hogy az egér elszabadul, vagy a másik variánst, hogy egérbelsőségekkel lesz tele a konyha.
Mélyeket lélegezve hívom a született falusi szomszédot, aki nem és nem érti, hogy mi a gond. A huszadik magyarázat végére belép a család feje, és nyugtalanul firtatja, nem szidtam-e meg a macskát, mert akkor a nyomorú pára soha az életben nem fog majd egeret. Most következhetne az egyenjogúságot cáfoló, mély értelmű, szomorkás tanulság, én viszont azt fontolgatom, ezentúl én járok kocsmába és kosármeccsre.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.