VEZÉRCIKK – A malajziai utasszállító gép katasztrófája felnyitotta Európa szemét arra, ami Ukrajnában folyik – jelentette ki a hétvégén Frans Timmermans, a tragédia során legtöbb állampolgárt vesztett Hollandia külügyminisztere.
2014. július 20., 20:152014. július 20., 20:15
2014. július 20., 20:162014. július 20., 20:16
A közel háromszáz halottal járó katasztrófa után már csak az áldozatok iránti végtisztesség is azt diktálná, ha a világ egy picit elcsendesedne, és higgadtan, a kölcsönös vádaskodásokat mellőzve próbálná közös erővel felderíteni a történtek okait, az elkövetők kilétét.
Ezzel szemben az elmúlt napokban mást sem lehetett hallani az ellenérdekelt felek részéről, mint hogy egymásnak ellentmondó „bizonyítékokat” vagdostak egymás fejéhez. Amerika és a nyugat-európai nagyhatalmak, valamint az esetben közvetlenül érintett Ukrajna egyhangúlag a Moszkva által támogatott oroszbarát szeparatistákat vádolja a Boeing–777-es lelövésével, miközben a szakadárok és Oroszország Kijevre, sőt nyugati partnereire mutogat.
Hallva a fülsüketítő hangzavart, látva a gép becsapódása helyszínének felkutatását övező káoszt, már most borítékolni lehet, hogy a gépmadár katasztrófájának (lelövésének) pontos körülményeire, az elkövetők kilétére sohasem derül fény.
Az elszakadni kívánó, sőt több kis köztársaságot máris egyoldalúan kikiáltó ukrajnai szeparatistákkal vívott küzdelme során Kijevnek kapóra jött a bűncselekmény, hiszen ezáltal legitimálhatja a nemzetközi közvélemény előtt a szakadárok elleni keményebb fellépését.
Az Egyesült Államok szintén azt érzi, hogy még nagyobb erővel léphet fel a szeparatisták fölötti kontrollját egyre inkább elvesztett Oroszországgal és Vlagyimir Putyin elnökkel szemben, amelyet és akit immár nyíltan az ukrajnai szakadárok legfőbb támaszaként állít be. Közben pedig Európát ütközőzónaként használja fel az egyre válságosabbá váló hidegháborúban.
Tehát a jelek szerint a gépkatasztrófa tanulságai sem a Nyugat, sem az örök ellenségnek tekintett Oroszország szemét nem voltak képesek felnyitni, sőt minden körülmény arra utal, hogy elhúzódó konfliktusra kell berendezkedni Európa keleti felében. Vagyis itt, a közvetlen szomszédságunkban fenyeget a háború kiterjedésének veszélye.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!