VEZÉRCIKK – A malajziai utasszállító gép katasztrófája felnyitotta Európa szemét arra, ami Ukrajnában folyik – jelentette ki a hétvégén Frans Timmermans, a tragédia során legtöbb állampolgárt vesztett Hollandia külügyminisztere.
2014. július 20., 20:152014. július 20., 20:15
2014. július 20., 20:162014. július 20., 20:16
A közel háromszáz halottal járó katasztrófa után már csak az áldozatok iránti végtisztesség is azt diktálná, ha a világ egy picit elcsendesedne, és higgadtan, a kölcsönös vádaskodásokat mellőzve próbálná közös erővel felderíteni a történtek okait, az elkövetők kilétét.
Ezzel szemben az elmúlt napokban mást sem lehetett hallani az ellenérdekelt felek részéről, mint hogy egymásnak ellentmondó „bizonyítékokat” vagdostak egymás fejéhez. Amerika és a nyugat-európai nagyhatalmak, valamint az esetben közvetlenül érintett Ukrajna egyhangúlag a Moszkva által támogatott oroszbarát szeparatistákat vádolja a Boeing–777-es lelövésével, miközben a szakadárok és Oroszország Kijevre, sőt nyugati partnereire mutogat.
Hallva a fülsüketítő hangzavart, látva a gép becsapódása helyszínének felkutatását övező káoszt, már most borítékolni lehet, hogy a gépmadár katasztrófájának (lelövésének) pontos körülményeire, az elkövetők kilétére sohasem derül fény.
Az elszakadni kívánó, sőt több kis köztársaságot máris egyoldalúan kikiáltó ukrajnai szeparatistákkal vívott küzdelme során Kijevnek kapóra jött a bűncselekmény, hiszen ezáltal legitimálhatja a nemzetközi közvélemény előtt a szakadárok elleni keményebb fellépését.
Az Egyesült Államok szintén azt érzi, hogy még nagyobb erővel léphet fel a szeparatisták fölötti kontrollját egyre inkább elvesztett Oroszországgal és Vlagyimir Putyin elnökkel szemben, amelyet és akit immár nyíltan az ukrajnai szakadárok legfőbb támaszaként állít be. Közben pedig Európát ütközőzónaként használja fel az egyre válságosabbá váló hidegháborúban.
Tehát a jelek szerint a gépkatasztrófa tanulságai sem a Nyugat, sem az örök ellenségnek tekintett Oroszország szemét nem voltak képesek felnyitni, sőt minden körülmény arra utal, hogy elhúzódó konfliktusra kell berendezkedni Európa keleti felében. Vagyis itt, a közvetlen szomszédságunkban fenyeget a háború kiterjedésének veszélye.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!