A tét az RMDSZ számára a legnagyobb, hiszen neki van a legtöbb veszítenivalója. A hatalomhoz hozzászokott szövetségnek most, hogy kiszorult a kormányból, az önkormányzati tisztségek megtartása jelenti az esélyt arra, hogy anyagilag is kibekkelje az ellenzéki időszakot, és elhelyezze a kormányapparátusból kiesett embereit.
Mivel pedig az RMDSZ ellenzékbe kényszerült, és két rivális is szorongatja, megrettent a további pozícióvesztés lehetőségétől, és élet-halál harcnak tekinti a kampányt. Ezért nem sajnál pénzt, időt és energiát, és a negatív kampány sem derogál. Persze az ellenfelek sem hagyták ki sem a pozitív, sem a negatív kampány nyújtotta lehetőségeket, hiszen az MPP is szeretné megtartani pozícióit, az újonnan alakult EMNP-nek pedig létjogosultságát kell bizonyítania. Az RMDSZ ismét csak arról próbálja meggyőzni a polgárokat, hogy az egységes, eddig szinte az RMDSZ hitbizományának számító képviseletet Budapestről akarják szétbombázni a „megosztottság importálásával”.
Vagyis olyan kiskorúnak tekintik a romániai magyarokat, akik önmaguktól még arra sem képesek, hogy önálló politikai preferenciák mentén polarizálódjanak. Ráadásul furcsa a megosztottságra való panasz attól az alakulattól, amely elutasította a koalíció lehetőségét. A budapesti politikusok erdélyi kampányolása kapcsán persze nem a „megosztás” fáj a szövetség vezetőinek, hanem – ahogy azt egyikük szerdán bevallotta – az, hogy a Fidesz nem az RMDSZ-t támogatja.
Holott bízni kellene abban, hogy a magyar polgárok fel tudják mérni, kitől mit várhatnak. Vasárnap pedig mindenki menjen el szavazni, és arra a pártra és azokra a jelöltekre üsse a pecsétet, amelyről és akikről úgy véli, a leghatékonyabban és -hitelesebben lesznek képesek képviselni az ő személyes, illetve a magyar közösség érdekeit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok