2012. október 30., 10:252012. október 30., 10:25
Én például azt mondanám, hogy számomra az utca a legjobb téma, elég csak nyitott szemmel járkálnom. A nyitott szem azért fontos, mert bár hat évtizede taposom szülővárosom flaszterét, nem mernék behunyt szemmel nekivágni még a sarki boltig sem. A járdák ugyanis… Igen, sajnos olyan és még olyanabb állapotban vannak.
És ez a bizonyos olyanság napról napra fokozódik. Mert a világ csak araszol előre, vele együtt mi is lépegetünk, azaz történnek dolgok a városban: toldoznak-foltoznak, javítgatnak, törik-zúzzák a járdát-úttestet, nagy port és még nagyobb hangzavart kavarnak maguk körül, de ez nem is lenne baj, ha fájrontkor, vagyis ha befejezik a munkát, az valóban így is történne.
Ám néhány centi mindig kimarad, elfelejtődik, anynyira, hogy a csorba járdaszegély, a töredezett útburkolat akár a város címerének alkotórészévé is lehetne. De ne legyek már ilyen igényes, nem lehet mindent – jön a tél, az utcán heverő téma sem reszkethet csak úgy ni, mindenki szeme láttára. Kell neki is egy kényelmes kuckó, amiben megbújik, melegszik… Igen, melegszik, mert amikor elkezdődik a fűtési idény, akkor ezekből az „ottfelejtett” járdalyukakból tör ég felé a gőz.
Végre hát megértettem én is, miért: ezért, melengeti a heverő témákat. Eddig ugyanis azt hittem, hogy afféle gondos előrelátásból, hátha valahogy idekerülnek az izlandi gejzírek, és ne érjen készületlenül. Ráadásul, amilyen járatlan vagyoka világ dolgaiban, azt is hittem, hogy a közterületeken előtörő hőenergiát azok fizetik, akiknek hanyag munkája okozta a hibát, de kiderült, hogy ilyesmiről szó sincs: tömbházban lakó barátaim világosítottak fel, hogy ők állják a cechet.
Nem nagylelkűségből, hanem mert hiába szereltetik fel a mérőórákat a lakásukban, mindig rákerül a számlára egy hőveszteség tétel, ami épp ezeknek a közterületi réseknek a melegítését jelenti. Szóval ezt végre megértettem, most már csak azt várom, magyarázza el valaki, miért nem lehet az ellenőrizhetetlen veszteségösszeget levonni az adóból, jótékony adakozásként, hisz nem a csípős téli levegőt fűtik ők csak úgy ni, ötletszerűen, hanem az utcán fagyoskodó témáknak biztosíttatnak ezzel velük az aggódó házgondnokok – kényelmes meleg heverőt!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.