JEGYZET – Valami nagyon nagy csúnyaságra készülődnek, mert túl hevesen tagadják a kiszivárogtatott híreket, márpedig nálunk az akár ősi szokásnak is mondható, hogy amit annyira tagadnak, az holtbiztosan bekövetkezik.
2017. április 24., 23:212017. április 24., 23:21
Kezdődött a kampánybeli megaígérettel, a csillagos eget ostromló fizetésemeléssel, ami a kormányzás kezdetére gyorsan kipukkant. Gondolták, így volt ez már elégszer, majd elfelejtik az emberek, és beérik valami kis mentegetéssel, miszerint akarták volna, csak kiderült, az átkos örökség üresen hagyta az államkasszát. Úgyhogy türelem rózsát terem, nemsokára sikerül újból felpumpálni. Aztán elfelejtik, hová is dobták a pumpát, és megígérik a közvetkező parlamenti ciklusra.
Ez eddig is bevált, egymásra dobálták a felelősséget az egymást váltó kormányok, de mostanra megelégelhette az istenadta nép a hitegetéseket, és utcára vonult. Akkor jött az újabb csali, a tíz éve már megrágicsált egységes fizetési rendszer, amiről majdnem minden nap mesél egy sort a munkaügyi miniszter, a kis tűzrőlpattant oltyán menyecske, aki mondja, mondja rendületlenül, de látszik rajta, hogy már az elején elveszti a fonalat, amire rá sem hederít.
Csakhogy köztudott: a sok beszéd szegénység, úgyhogy az ígéreteket beváltatni óhajtóknak sem elég ez a napi szóáradat. A helyzet a fele sem tréfa állapot felé sodródott, amikor valakinek eszébe jutott, hogy az üresség csak az államkasszát jellemzi, nem úgy, mint a magánnyugdíjalapot, amit néhány éve a szó legszorosabb értelmében kényszerrel duzzasztattak fel a pályakezdő dolgozókkal. Az a pénz csak úgy ott hever, nosza, rajta, vegyük el – mondhatták a fiúk, biztatgatva egymást az első lépésre. Kiszivárgott a szándék, és rögtön következett a felháborodás. Mindenki tagadott, pislogott, bizonykodott, de szavaik közé ügyesen belopták, hogy más országok ezen már rég túl vannak.
Ekkor ujjongtam én fel, hogy lám csak, nem csalódtam: ha valamit ennyire tagadnak, akkor annak biztosan épp az ellenkezője igaz. A tagadásba bekapcsolódtak a biztosítótársaságok, illetve azok felügyelő szerve, ment a sumák keményen, de megint csak becsúszott egy aranyat érő infó: az egyik legnagyobb magánnyugdíjjal foglalkozó külföldi bank a befolyó pénzeket állampapírokba fekteti. Vagyis az invesztálás álneve alatt a hiányzó költségvetési pénzeket segít valahogy pótolni. Az állami nyugdíjalapról már rebesgetik egy ideje, hogy a semmibe szállt, ha ez is követi, a nyugállománytól még messzire lévők is felkészülhetnek a csődbe menésre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.
Látogatottsági adatok