JEGYZET – Valami nagyon nagy csúnyaságra készülődnek, mert túl hevesen tagadják a kiszivárogtatott híreket, márpedig nálunk az akár ősi szokásnak is mondható, hogy amit annyira tagadnak, az holtbiztosan bekövetkezik.
2017. április 24., 23:212017. április 24., 23:21
Kezdődött a kampánybeli megaígérettel, a csillagos eget ostromló fizetésemeléssel, ami a kormányzás kezdetére gyorsan kipukkant. Gondolták, így volt ez már elégszer, majd elfelejtik az emberek, és beérik valami kis mentegetéssel, miszerint akarták volna, csak kiderült, az átkos örökség üresen hagyta az államkasszát. Úgyhogy türelem rózsát terem, nemsokára sikerül újból felpumpálni. Aztán elfelejtik, hová is dobták a pumpát, és megígérik a közvetkező parlamenti ciklusra.
Ez eddig is bevált, egymásra dobálták a felelősséget az egymást váltó kormányok, de mostanra megelégelhette az istenadta nép a hitegetéseket, és utcára vonult. Akkor jött az újabb csali, a tíz éve már megrágicsált egységes fizetési rendszer, amiről majdnem minden nap mesél egy sort a munkaügyi miniszter, a kis tűzrőlpattant oltyán menyecske, aki mondja, mondja rendületlenül, de látszik rajta, hogy már az elején elveszti a fonalat, amire rá sem hederít.
Csakhogy köztudott: a sok beszéd szegénység, úgyhogy az ígéreteket beváltatni óhajtóknak sem elég ez a napi szóáradat. A helyzet a fele sem tréfa állapot felé sodródott, amikor valakinek eszébe jutott, hogy az üresség csak az államkasszát jellemzi, nem úgy, mint a magánnyugdíjalapot, amit néhány éve a szó legszorosabb értelmében kényszerrel duzzasztattak fel a pályakezdő dolgozókkal. Az a pénz csak úgy ott hever, nosza, rajta, vegyük el – mondhatták a fiúk, biztatgatva egymást az első lépésre. Kiszivárgott a szándék, és rögtön következett a felháborodás. Mindenki tagadott, pislogott, bizonykodott, de szavaik közé ügyesen belopták, hogy más országok ezen már rég túl vannak.
Ekkor ujjongtam én fel, hogy lám csak, nem csalódtam: ha valamit ennyire tagadnak, akkor annak biztosan épp az ellenkezője igaz. A tagadásba bekapcsolódtak a biztosítótársaságok, illetve azok felügyelő szerve, ment a sumák keményen, de megint csak becsúszott egy aranyat érő infó: az egyik legnagyobb magánnyugdíjjal foglalkozó külföldi bank a befolyó pénzeket állampapírokba fekteti. Vagyis az invesztálás álneve alatt a hiányzó költségvetési pénzeket segít valahogy pótolni. Az állami nyugdíjalapról már rebesgetik egy ideje, hogy a semmibe szállt, ha ez is követi, a nyugállománytól még messzire lévők is felkészülhetnek a csődbe menésre.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok