JEGYZET – Valami nagyon nagy csúnyaságra készülődnek, mert túl hevesen tagadják a kiszivárogtatott híreket, márpedig nálunk az akár ősi szokásnak is mondható, hogy amit annyira tagadnak, az holtbiztosan bekövetkezik.
2017. április 24., 23:212017. április 24., 23:21
Kezdődött a kampánybeli megaígérettel, a csillagos eget ostromló fizetésemeléssel, ami a kormányzás kezdetére gyorsan kipukkant. Gondolták, így volt ez már elégszer, majd elfelejtik az emberek, és beérik valami kis mentegetéssel, miszerint akarták volna, csak kiderült, az átkos örökség üresen hagyta az államkasszát. Úgyhogy türelem rózsát terem, nemsokára sikerül újból felpumpálni. Aztán elfelejtik, hová is dobták a pumpát, és megígérik a közvetkező parlamenti ciklusra.
Ez eddig is bevált, egymásra dobálták a felelősséget az egymást váltó kormányok, de mostanra megelégelhette az istenadta nép a hitegetéseket, és utcára vonult. Akkor jött az újabb csali, a tíz éve már megrágicsált egységes fizetési rendszer, amiről majdnem minden nap mesél egy sort a munkaügyi miniszter, a kis tűzrőlpattant oltyán menyecske, aki mondja, mondja rendületlenül, de látszik rajta, hogy már az elején elveszti a fonalat, amire rá sem hederít.
Csakhogy köztudott: a sok beszéd szegénység, úgyhogy az ígéreteket beváltatni óhajtóknak sem elég ez a napi szóáradat. A helyzet a fele sem tréfa állapot felé sodródott, amikor valakinek eszébe jutott, hogy az üresség csak az államkasszát jellemzi, nem úgy, mint a magánnyugdíjalapot, amit néhány éve a szó legszorosabb értelmében kényszerrel duzzasztattak fel a pályakezdő dolgozókkal. Az a pénz csak úgy ott hever, nosza, rajta, vegyük el – mondhatták a fiúk, biztatgatva egymást az első lépésre. Kiszivárgott a szándék, és rögtön következett a felháborodás. Mindenki tagadott, pislogott, bizonykodott, de szavaik közé ügyesen belopták, hogy más országok ezen már rég túl vannak.
Ekkor ujjongtam én fel, hogy lám csak, nem csalódtam: ha valamit ennyire tagadnak, akkor annak biztosan épp az ellenkezője igaz. A tagadásba bekapcsolódtak a biztosítótársaságok, illetve azok felügyelő szerve, ment a sumák keményen, de megint csak becsúszott egy aranyat érő infó: az egyik legnagyobb magánnyugdíjjal foglalkozó külföldi bank a befolyó pénzeket állampapírokba fekteti. Vagyis az invesztálás álneve alatt a hiányzó költségvetési pénzeket segít valahogy pótolni. Az állami nyugdíjalapról már rebesgetik egy ideje, hogy a semmibe szállt, ha ez is követi, a nyugállománytól még messzire lévők is felkészülhetnek a csődbe menésre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok