2011. május 09., 10:182011. május 09., 10:18
Magam is többször eltöprengtem azon, hogy igazuk van-e azoknak, akik szerint „a cipész maradjon a kaptafánál” alapon a papok ne lépjék túl a hatáskörüket, és a hívek Paradicsom felé vezető útjának egyengetésén kívül ne törődjenek mással.
Ebbe az igen szűk szerepkörbe egyébként csak az utóbbi néhány tíz évben szorultak, régebben az egyház, mint az köztudott, komoly közéleti-politikai befolyással bírt és élt is vele. Néha pedig visszaélt, de most nem erről kívánok beszélni.
Véleményem szerint a kérdés kulcsa az, hogy hogyan is tekintünk az egyházra és a papságra, illetve a klérus miként határozza meg önmagát. Maradunk-e a kommunizmus örökségénél, és egy megtűrt, elavult valamiként kezeljük-e a vallást, vagy a papokat a közösségek szellemi vezetőinek tekintjük ismét.
Ha az előbbi álláspont mellett maradunk, és maskarás bohócoknak tartjuk a papokat, akiknek szerepe mindössze annyi, hogy vasárnaponként dajkamesékkel etetik a vénasszonyokat, akkor valóban lehet nekik mondani, hogy: ti csak ne szóljatok bele a nagyok dolgába, a politikába, közéleti döntésekbe. Ha viszont úgy tekintünk rájuk, mint vezetőkre, akkor pedig kutya kötelességük felelősséget vállalni a hívekkel kapcsolatosan minden téren.
Magam ez utóbbi szerepben látnám szívesebben a papjainkat. Nagy szükség lenne ugyanis valami szellemi, erkölcsi alapokon álló ellensúlyra ebben a világban, ahol a politika irányít, mely nincs az az aljas eszköz, amitől visszariadna, ha a hatalom megszerzéséről van szó.
Érdemes felidéznünk az elmúlt korok magasan fejlett kultúráit Egyiptomtól az ázsiai társadalmakig, ahol a papság volt egyértelműen a vezető. Igaz, akkor még az embereket szellemi-erkölcsi minőségük alapján sorolták kasztokba, és aki nem ért el bizonyos nívót, az lényegében emberszámba sem volt veendő.
Persze, figyelembe kell vennünk azt a sokak által emlegetett álláspontot is, miszerint meg kell őrizni az egyház politikamentességét, tisztaságát. Bár ezzel a tisztasággal kapcsolatban eleve lehetnek fenntartásaink, elég, ha csak azt nézzük, milyen mértékben folyt bele a kommunista diktatúra emberellenes ármánykodása egyházaink mindennapjaiba. És nyilván a papság szerepének helyreállításához olyan papok is kellenek, akikre valóban felnézhetünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!