Fotó: Boda L. Gergely
A szilveszteri marosvásárhelyi – csapnivaló fordítással született – nyelvi idiótaságnak meglehetősen nagy volt a sajtóvisszhangja.
2018. január 21., 14:032018. január 21., 14:03
Nem is csoda, mert egyéni vélemények is igazolták, hogy egy közösség számára az anyanyelv épsége éppoly fontos, mint a levegő tisztasága. Magyar nyelv nélkül nincs magyar ember – mondta Szabó Dezső. Hozzá hasonlóan még számos jeles tudós, író és költő gondolta és gondolja úgy, hogy egy nemzet vagy nemzeti kisebbség – például az erdélyi magyarság – megmaradásában anyanyelvünknek van legfontosabb szerepe. Tucatszám lehetne idézni jeleseink jobbnál jobb és szebbnél szebb gondolatait nyelvünk megtartó erejéről.
A fentebb említett újévi történet azonban inkább a mulasztások felemlítését indokolja. A nemtörődömség, hallgatás (és félelem?) vezethetett ehhez a példátlan magyar nyelvi bukfenchez, belemarcangolva sokunk lelkivilágába is. Elsősorban a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban dolgozó magyarok és románok nemtörődömsége, illetve a magyarok régóta tapasztalható hallgatása.
Egyebek mellett azért, mert nem veszik komolyan évtizedek óta a szakmai és civil szervezetek idevágó véleményét, tanácsait, intelmeit, javaslatait (kétnyelvűség: feliratok, utcanevek; oktatás, tankönyvek; regionális hivatalos nyelv; igazságszolgáltatási problémák nyelvi kérdésekben; egyetemi szintű fordítóképzés stb.). Szakszerűtlen, rossz fordítás miatt az itthoni viták mellett volt már diplomáciai botrány is például Magyarország és Románia között (Sólyom-ügy: önkormányzat = autoguvernare?), és napjainkban is zajlik évek óta kívülálló hozzá nem értők beleszólása nyelvünk dolgaiba (városháza, községháza), de egyszer sem hallottuk, hogy nyelvhasználati sérelmeinkről tárgyaltak volna politikai körökben vagy a román parlamentben. Az ügy orvoslása végett. Ugyanis a szakmai érveket semmibe vette az ostoba provokáció, még a bizonyító erejű és tiszteletet érdemlő akadémiai munkákra is fittyet hánytak a bérencek.
Ma ott tartunk, csak magasabb szintű politikai fellépéstől várható változás. Nagyobb kaliberű európai politikus mondása jut eszembe: a sajtó legalább két lépéssel mindig megelőzte a politikát, előtte járt. Fontosabb gondolatok előbb az újságokban és folyóiratokban jelentek meg, csak azután a politikusok fejében.
Bárcsak tanulnának tőle az erdélyi magyar közszereplők is!
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.
A korlátozások, a hátrányos helyzetük ellenére a fogyatékossággal élőknek éppen úgy joguk van a sportoláshoz, mint a makk egészségeseknek. Csakhogy ők a fogyatékosságuk típusa figyelembevételével, a részletesen lerögzített kategória alapján versenyeznek.
Bár Magyarországon majd csak két év múlva rendezik a következő országgyűlési megmérettetést, hirtelen választási láz lett úrrá az anyaországi politikai osztály és sajtó bizonyos részén.
Szép dolog, hogy az M4 Sport megannyi tudósítóval kint van a párizsi paralimpián, csak ebből mi Erdélyben semmi sem látunk, hallunk.
Mintha az éjszaka során, egyik napról a másikra felbomlott volna a kormánykoalíció – ez az érzése támadt az embernek a PSD szombati tisztújító kongresszusán elhangzott kirohanásokat olvasva.
A vásárok túl drágának tűnő választéka az emberek egy részét felpaprikázza: a kistermelő miért kínálja magas áron a termékeit? Aki ezt kifogásolja, nem veszi figyelembe a kézműves áru kézimunkaigényét. Az ágazat megmentése jelentős összefogást igényel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!