Fotó: Boda L. Gergely
A szilveszteri marosvásárhelyi – csapnivaló fordítással született – nyelvi idiótaságnak meglehetősen nagy volt a sajtóvisszhangja.
2018. január 21., 14:032018. január 21., 14:03
Nem is csoda, mert egyéni vélemények is igazolták, hogy egy közösség számára az anyanyelv épsége éppoly fontos, mint a levegő tisztasága. Magyar nyelv nélkül nincs magyar ember – mondta Szabó Dezső. Hozzá hasonlóan még számos jeles tudós, író és költő gondolta és gondolja úgy, hogy egy nemzet vagy nemzeti kisebbség – például az erdélyi magyarság – megmaradásában anyanyelvünknek van legfontosabb szerepe. Tucatszám lehetne idézni jeleseink jobbnál jobb és szebbnél szebb gondolatait nyelvünk megtartó erejéről.
A fentebb említett újévi történet azonban inkább a mulasztások felemlítését indokolja. A nemtörődömség, hallgatás (és félelem?) vezethetett ehhez a példátlan magyar nyelvi bukfenchez, belemarcangolva sokunk lelkivilágába is. Elsősorban a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban dolgozó magyarok és románok nemtörődömsége, illetve a magyarok régóta tapasztalható hallgatása.
Egyebek mellett azért, mert nem veszik komolyan évtizedek óta a szakmai és civil szervezetek idevágó véleményét, tanácsait, intelmeit, javaslatait (kétnyelvűség: feliratok, utcanevek; oktatás, tankönyvek; regionális hivatalos nyelv; igazságszolgáltatási problémák nyelvi kérdésekben; egyetemi szintű fordítóképzés stb.). Szakszerűtlen, rossz fordítás miatt az itthoni viták mellett volt már diplomáciai botrány is például Magyarország és Románia között (Sólyom-ügy: önkormányzat = autoguvernare?), és napjainkban is zajlik évek óta kívülálló hozzá nem értők beleszólása nyelvünk dolgaiba (városháza, községháza), de egyszer sem hallottuk, hogy nyelvhasználati sérelmeinkről tárgyaltak volna politikai körökben vagy a román parlamentben. Az ügy orvoslása végett. Ugyanis a szakmai érveket semmibe vette az ostoba provokáció, még a bizonyító erejű és tiszteletet érdemlő akadémiai munkákra is fittyet hánytak a bérencek.
Ma ott tartunk, csak magasabb szintű politikai fellépéstől várható változás. Nagyobb kaliberű európai politikus mondása jut eszembe: a sajtó legalább két lépéssel mindig megelőzte a politikát, előtte járt. Fontosabb gondolatok előbb az újságokban és folyóiratokban jelentek meg, csak azután a politikusok fejében.
Bárcsak tanulnának tőle az erdélyi magyar közszereplők is!
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
szóljon hozzá!