2012. július 12., 07:552012. július 12., 07:55
Kovács Péter Ugye megmondtam?! című írásában arra emlékeztette olvasóit, hogy ők már háromszor is kiadták az ukázt: nem szabad támogatni Băsescut, de sajnos, az erdélyi magyarok nem hallgattak rájuk. A büszke felsorolás a 2004-es államfőválasztás második fordulójával kezdődik, ahol a minap felfüggesztett elnök a most rácsok mögött pihenő Adrian Năstaséval versengett. A „nép” a 2007-es referendumon sem fogadta meg a szövetség tanácsát – a Székelyföldön például csaknem 80 százalékos volt Băsescu támogatottsága –, úgy, ahogy a 2009-es választások második körében sem, amikor Mircea Geoană volt az RMDSZ kegyeltje.
Július végén ismét Traian Băsescu sorsáról dönthetünk. Bár ekkora lehetőség régen nem mutatkozott arra, hogy a hajóskapitányból lett államfőt elsüllyesszék riválisai, a télen még bátran véleményt mondó, pártja következetességét és vélt igazát makacsul bizonygató főtitkár most hallgat. Nem véletlen, hiszen az RMDSZ legújabb hivatalos álláspontja szerint az erdélyi magyar emberek képesek racionálisan dönteni ebben a kérdésben, ezért arra biztatnak minket, hogy a lelkiismeretünk szerint szavazzunk a népszavazáson. Rendkívül megtisztelő, hogy ezúttal a lelkiismeretünkre hallgathatunk – nem úgy, mint a helyhatósági választásokon, amikor meg lett mondva: ha nem a tulipánra ütjük a pecsétet, akkor az „elveszett” szavazatokkal a magyarellenes balliberálisok előretörését támogatjuk. Igazán felemelő érzés, hogy ezúttal nem azoknak a megmondóknak az utasításait kell követnünk, akik most, a legújabb bukaresti szerepjátékukban – ha csak hallgatólagosan is, de – éppen azok játszmáit támogatják, akiknek rémével az önkormányzati voksolás előtt riogattak minket. Persze nem teljes mellszélességgel, hiszen ki tudja még, mit hoznak az őszi parlamenti választások.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok