Örömmel olvastam a június 5-ei jegyzetet a kolozsvári zûrzavaros bicikliközlekedésrõl, látván, hogy nemcsak Nagyváradon lesz egyre nehezebb a gyalogjárók útja.
2014. június 17., 20:292014. június 17., 20:29
Ilyesmin természetesen botorság örvendezni, de az emberi természet ilyen gyarló, örül, ha embertársainak is az övéhez hasonló gondjai vannak. Nem tudom, hogy lehetne megoldani a régi belvárosok agyonzsúfoltságát, mert ha az amúgy is keskenynek bizonyuló úttestekbõl még lezárnának egy kerékpársávot is, akkor igazán egymás tetejére másznának a gépkocsik, ahogy csúcsidõben kis híján már-már most is megesik.
Nem kívánom azt a furcsaságot sem, ahogy Amszterdamban kéz a kézben „andalognak” a fiatal biciklisták, egy ütemre kerekezve, vagy három-négy tagú baráti társaság, amint élénken tárgyalják a napi eseményeket, elfoglalva az egész kerékpárutat. Gyalogosan ugyanis mi járkáltunk az õ felségterületükön, ezt a gyarlóságot se felejtsem ki.
Tulajdonképpen nem is errõl akartam írni, hanem az egyik déli megye kormánypárti kiskirályának szóhasználatáról, amibõl egyértelmûen kiderült, mennyibe is veszi azokat, akiknek az adólejeit szórja szanaszét. Egy oknyomozó riporter azt feszegette, hogyan is viszonyul saját választóihoz, illetve mit gondol, a választók hogy vélekednek az õ úrhatnámságáról.
Arrogánsan dobálta a semmitmondó szavakat, láthatóan nem tetszett neki, hogy az újságíró a szemébe mondja a kiskirályi viselkedést (a románul megszokott helyi báró jelzõt használva), sõt a sorok között egy-egy célzást is elejtett arról, hogy esetleg leeshet az uborkafáról. Hallgatta, amíg hallgatta a sajtós szóáradatát, amikor pedig beleunt, egy kicsit megemelve az amúgy sem suttogó hangerõt, kibökte: nem történik majd tragédia, legfeljebb gyalogos lesz õ is.
Nem vagyok biztos benne, hogy összetévesztette-e a közlekedésben használt szót a sakkfogalmak közé tartozó gyaloggal, vagy egyszerû nyelvbotlás volt, mindenesetre az ilyesfajta – freudinak nevezett – elszólások nagyon sok mindent elárulnak. Akinek kihágás miatt felfüggesztik a jogosítványát, arról szokták mondani, hogy néhány hónapig gyalogos lesz. Említett helyi kiskirály tudatában talán ezért is rögzült, hogy a gyalogos az mindenképp alacsonyabb rendû emlõs, ha két lábon is jár és nem négyen, de az ilyennek legfeljebb az engedhetõ meg, hogy õrá szavazzon, minden egyéb legyen szigorúan tilos.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!