Aki valaha is megpróbálta olyanoknak tanítani a magyar nyelvet, akiknek nemhogy nem anyanyelvük, de még a szomszédban-játszótéren sem hallott magyar szót, az tudja, hogy gyakorlatilag lehetetlen megértetni olyan látszólagos logikátlan kifejezéspárost, mint amilyen a közönség-közönséges nagyon is összefüggő összefüggéstelenség.
2013. május 27., 11:312013. május 27., 11:31
Nem akarnék jelen jegyzetben alámerülni a nyelvi mélylélektan sodrásaiba, csak azt szeretném tisztázni, hogy az ellentmondás nem igazi. És lévén, hogy aki a lapunkat olvassa, az a nyelvünket is ismeri, az nem igényel hosszas magyarázatot.
Kezdetben tehát volt egy valamiért tisztelt-szeretett valaki, akinek bármilyen tettét érdeklődés követte, csak aztán a fejébe szállhatott a dicsőség, és egyre kevésbé viselkedett illendően. Az ilyenekből mindig akadt több is, úgyhogy kialakult: akinek közönsége van, az közönséges. És így történt ez más népekkel is, elsősorban a latin nyelvvel valamiféle közösséget vallókkal: az ordináré hétköznapit, megszokottat jelentett eredetileg, hogy aztán megfeleljen a mi mai közönségesünknek, annyi a különbség, hogy a „nagyon közönséges\" az átbillent az ellenkező oldalra, és lett extraordinar. Ami azért egészen más. Ilyen szép és érdekes a nyelvlélektan, érdemes benne elmélyedni.
Nekem sem a nyelvnek, hanem az „istenadta népnek\" a lelkével van gondom: az bánt, ahogy habzsolják, csócsálják a tökéletes érdektelenségeket. Például azt, hogy a juhászból lett földesúr és fociguru, akit most ismét leültettek (egy időre), mit reggelizett, milyen ásványvizet vitt be neki a rokona, a szendvics kerek volt-e, avagy hosszúkás, imádkozás előtt, után vagy netán helyette költötte el a tízórait, és hasonlók. De érdeklődve kapják fel a fejüket, ha az éterbe sugározzák az elnök szavakkal küszködő leányáról, hogy melyik üzletben milyen bébiholmit tapogatott végig, vagy hogy éppen melyik sörkertben kikkel poharazgatott a levitézlett szőke miniszter asszony...
Van, aki elnézően legyint: ilyen a bulvárvilág, nem kell vele törődni. Persze tudom, nem is törődnék, eszem ágában sincs a bulvárra hajazó adókat nézni-hallgatni, de amikor a folyton dicsekvő, magát az egyetlen nemzetközileg elismertként hirdető adóból ömlik az érdektelen szenny, akkor rosszul vagyok. Mintha minden a lehető legtökéletesebb volna, élnénk, mint Marci Hevesen, és kizárólag az hiányozna a boldogságunkhoz, hogy végre megtudjuk: a zsemle kerek volt-e, avagy hosszúkás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!