2011. december 29., 09:292011. december 29., 09:29
Látszólag egyedül volt, sem biztonságiakat, sem személyi titkárt nem sikerült felfedeznem a körében. Meglepetésemre a repülőgépbe sem az üzleti osztályra, hanem a gép hátsó felébe szállt fel. Két sorral a hátam mögött utazott az ablak melletti széken, egész úton iratokat lapozott, olvasott. A kolozsvári leszállásig senki nem szólította meg. Még lelkiismeret-furdalást is éreztem amiatt, hogy talán illett volna legalább köszönni neki, és ha nem is újságíróként, egyszerű polgárként meg lehetett volna kísérelni valamiféle beszélgetést.
Később azon is eltűnődtem, jó-e, ha az ország kormányának a feje ennyire nem tűnik ki az utazóközönségből. Gondoltam is, hogy írok egy glosszát, de az idő elsodorta a témát, mások adódtak helyette. A kép a kormányfő apjának a halála kapcsán jutott ismét eszembe. Valami nehezen megfogható méltóságot jelez az a tény, hogy a lapok, televíziók csak annyit tudtak idézni a megárvult miniszterelnöktől: „vigyázzanak a szüleikre!”. A kijelentésben biztosan nincsen póz, politikai számítás. Az is feltűnt, hogy Ioan Bocot nem a püspök, az érsek temeti, hanem a falu lelkésze.
Pedig biztosan voltak, akik e szertartással szerettek volna helyezkedni. Ha belegondolunk, az is feltűnhet, hogy jószerével semmit nem tudunk a miniszterelnök családjáról. Nem pózol a feleség, nem látszanak a gyermekek. A kétkezi munkásként dolgozó édesapa alakja is jószerével csak most, a halálakor került a sajtó látókörébe. Sokat írtunk már arról, hogy Emil Boc nem karizmatikus személyiség, hogy még a személyiségi jegyei is alig érzékelhetők, hogy beszédének nincsen meggyőzőereje, hogy nem eléggé kreatív, nincsenek megoldásai a nehéz gazdasági helyzetre.
E negatívumok mellett azonban az is megmutatkozik, hogy a csupán elemi iskolát végzett szülei jól megalapozták a neveltetését. Emil Boc nem mutatja annak a jeleit, hogy megszédítette volna a hatalom. Ez pedig mindenképpen értékelendő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok