A hazai politikai közbeszéd már a jó öreg kártyazsargonra is rácáfol, hisz aki valaha is leült egy játékasztalhoz, az tudja a mondást, hogy kibicnek semmi sem drága.
2014. március 02., 20:322014. március 02., 20:32
A játékosok mögül, semmit sem kockáztatva buzdítják barátaikat vagy (titkolt) ellenségeiket, hogy emeljék a tétet. Tehetik, nekik tét nélküli a zsuga, nem ők veszítenek. De az elmúlt napok sporteseményei során majdnem egy időben két olyasmi hangzott el, amit még a leggaládabb kibic is ódzkodna kimondani. Az egyik a lapunkban is taglalt Miklós Edit-„eset” volt, amit nem neveznék esetnek, ha nem hallottam volna az alábbi mondatot: „nálunk készült, felhasználta a hegyeinket, mégis elment”. Románul még furcsábban hangzott a „s-a folosit de munţii noştri”.
Az egyre mélyebben 19. századi retorika fordulatai között elhangzott már épp elég blődség, de ez a csúcs. Vajon milyen számítási együtthatóval sikerülne kikalkulálni a székelyföldi hórétegek kopási – és koptatási! – átlagát?! S a hó alatti talajkopás koefficiense?! Ajaj, matekos legyen a talpán, aki képes lenne ebből a nacionálzagyvaságból bármit is kihozni!
De hallgassak, mert a havasféltő öntudatnak nincs határa! A folyton felhorgadó arroganciának pedig még annyira sincs. Mert a másik eset nem nacionál, hanem humán vonatkozású: Simona Halep sorra nyeri a teniszjátszmáit, a világ különböző pontjain. Jelenleg a világ hetedik legjobb női teniszezője. Riporteri kérdésre válaszolva mondta, hogy az állam gyakorlatilag semmiféle segítséget nem nyújtott neki, a szülei vettek fel bankkölcsönöket az elején, hogy benevezhessen a versenyekre. Mert egy mesteredző bízott benne, most pedig bizonyít. Egy fővárosi felvágott nyelvű riporter megkérdezte az ifjúsági és sportminisztert, hogy miért is hagyják a családra a versenyzéshez kellő óriási költségeket? Legalább a repülőjegyet...
A fiatalnak fiatal, de a sporttól láthatólag távol került miniszter fogai közül szűrte a választ: nem elég neki, amit a versenyekkel nyer, mit akar még? A riporternek ettől elakadt a szava, a miniszterre pedig valószínűleg később rászólhattak az „edzői”, mert mire a bajnoknő hazaért, egy emlékserleg és a sport érdemes mestere cím várta.
Egyébként marad minden a régiben, a versenydíjaiból állja maga az utazást, nyerjen minél többet, a sikereket kisajátítani akaró, pályaszélen ugráló államnak minden drága. Ingyen és bérmentve bitorolja még a kibic jelzőt is. Megérdemelne – ezért is – egy benyújtott zsíros számlát.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!