2012. augusztus 21., 00:002012. augusztus 21., 00:00
Hogy a „főtaláros” előzetes biztatása, valamint az általa vezetett testület közel egy hónapja késlekedő határozata kiket lesz képes megnyugtatni, arra egyelőre képtelenség megadni a választ, az azonban biztosnak tűnik, hogy a hazai politikai élet forrongó vizei a döntés milyenségétől függetlenül nem fognak egyhamar lecsillapodni.
A bukaresti politikai táborok között ugyanis hónapok óta olyan ellentétek feszülnek, amelyek szinte teljesen kizárják a minimális együttműködés lehetőségét, a július 29-i népszavazás érvénytelenségének (vagy érvényességének) a megállapítása, egyáltalán az ország lakosainak a nyilvántartása körül pedig akkora a bizonytalanság, hogy még több olajat önt a közéleti viták izzó parazsára.
Hiszen Victor Ponta kormányfő előrebocsátotta, akkor fogadják el az alkotmánybírák döntését, ha az kétharmados többséggel születik – magyarán a balliberális hatalom nem fog belenyugodni Traian Băsescu visszatérésébe, ha azt nem hagyja jóvá legalább hat alkotmánybíró.
Hasonlóképpen megszabta a verdikt tudomásul vételének feltételeit a tisztségéből felfüggesztett államfőt támogató tábor is, amely semmiképpen sem fogja majd elismerni a választói névjegyzék utólagos megnyirbálását, a referendum érvényességi küszöbének leszállítását, továbbá az elnök ebből következő menesztését.
Itt tart hát Románia két hónappal a helyhatósági választások után, három hónappal a parlamenti megmérettetés előtt, egy politikai szempontból hatványozottan túlfűtött időszakban, ráadásul a szűnni nem akaró gazdasági válság közepette, amikor mindennél nagyobb szükség lenne valamiféle stabilitásra.
Ismerve azonban a balliberálisok nemzetközi szinten megütközést keltett hatalomgyakorlási technikáit, illetve Băsescu és a jobbközép ellenzék vehemenciáját (lásd Monica Macovei polgárháborús állapotokat vázoló vízióját), Bukarestben még beláthatatlan ideig nem a politikai biztonság megteremtése lesz a hívószó.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok