2012. június 11., 10:242012. június 11., 10:24
Sanda gyanúm be is igazolódott, amikor a tárcavezető nem volt hajlandó a végzettségét igazoló papírokat bemutatni, olyannyira, hogy még egy árva érettségi diplomával sem állt elő, pedig azt nem is olyan nehéz magával cipelni, mint az állítólagos tudományos fokozatairól szóló igazolások iratkötegeit. De szerencsére az ő szerencsétlen tanügyérsége már a múlté, még magasabbra bukott felfelé, elnöki tanácsos lett – iskolaügyekben.
Ezzel kapcsolatban is előtolul egy népi bölcsesség, de inkább nem idézném, ismervén egy harmadik mondást, miszerint akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni. Csak annyit jegyeznék meg, hogy az elnököt ismerve, a legnagyobb tudós sem biztos, hogy eltántorítja azon meggyőződésétől, hogy az iskola csak hülyéket termel ki magából. Inkább visszatérnék a kamerákhoz, mivel érettségi időszak lévén újra terítékre kerültek, egyrészt hogy a diákok puskázását nem ártana felvenni (valóságshow-kategóriában még díjat is nyerhetne az összeállítás!), másrészt, hogy üzemben kellene tartani a kis kukkoló „szemeket” év közben is, hátha így csökkenne a fiatalkorúak erőszakra való hajlama.
Aki valaha tizenévesek közt forgolódott, az tudja, hogy a kamera semmit nem zár ki, a serdülőkori indulatokra nem válaszol, ahhoz pedig, hogy egy osztályban kik verekednek össze, igazán nem szükséges kamera. Egészen másképp kellene a helyzetet kezelni, első lépésként mondjuk némi szülői és/vagy tanári empátiával. A kamera viszont még jobban elvadítja a nagykamaszt, mert úgy érzi, úgy érezheti magát, mintha börtönben volna, s ha reggel el is indul az iskolába, nem kizárt, hogy közben éppen ezért meggondolja magát, és inkább elsétál máshová.
Nem a moralizálás a szándékom, de a jó pár év tapasztalat jogán azért egy enyhe figyelemfelkeltést megengedek magamnak: a túlzott bekamerázás visszaüt, nem a gyengébb verekedő védelmében, hanem erős és gyenge kárára egyaránt. Esetleg „elüti” őket attól a lehetőségtől, hogy kijárják az elkezdett osztályokat, s majd ha szükség lesz rá, fel tudják mutatni legalább az érettségi diplomájukat.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.