Kiss Judit
2021. november 10., 09:372021. november 10., 09:37
A jelek szerint későn érő típusú az erdélyi magyar szervezeti kultúra, a kolozsvári akadémiai közeg – már ami a megfélemlítésre, megalázásra, a hatalommal visszaélésre való érzékenységet illeti. Ugyanis több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyilvánossá, felháborodást keltő hírré, a közbeszéd, majd rövidesen petíció tárgyává váljon, amit pletykaszinten mindenki tudott, akinek csak érintőlegesen is köze lehetett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karához.
Nevezetesen, hogy a kar számos pszichológushallgató-generációt oktató professzora, aki több évtizede tanítja a lélek gyógyítására (!) az ifjakat, megfélemlítő, az emberi méltóságot sértő, alpári hangnemben beszél, nem ritkán megalázó módon viselkedik diákjaival, kollégáival.
Most, amikor napvilágot látott a sajtóban az ezt rögzítő videófelvétel, amikor az erdélyi magyar egyetemi oktatók, értelmiségiek írásbeli kérést fogalmaznak meg arról, hogy az effajta jelenség megengedhetetlen, és amikor a közvélemény felhördül, úgy tűnik, végre elérkezett az ideje egy tüzetes tükörbe nézésnek. És annak, hogy górcső alá vegyék az illetékesek, hol is a hiba a rendszerben, és mikor is bűzlik a fejétől a hal.
Hiszen óhatatlanul felvetődik a kérdés: az értelmiségi, egyetemi közeg miért tűri, tolerálja évtizedeken keresztül, miért nem veti ki magából a hatalmi pozícióban lévő professzorhoz köthető, felháborító jelenséget, amiről most „beismerő vallomást” tesz? Amint az egyetemi tanárok által aláírt, a jelenség kivizsgálását és megszüntetését sürgető petícióban szerepel – és amint a Krónikának nyilatkozó, volt és jelenlegi hallgatók is megerősítik –, a professzor az óráin, a vizsgákon, a kollégáival való kommunikáció során rendszeresen az emberi méltóságot súlyosan sértő módon nyilvánult meg, tudatosan rájátszott a társadalmi hátrányokra, hierarchiákra stb.
Abba ne is gondoljunk bele – mert az összevetés talán naivnak tűnhet –, hogy mondjuk Amerikában már régen bíróság elé állítottak volna egy ekképpen viselkedő oktatót, míg az erdélyi magyar akadémiai közeg évtizedeken keresztül szemet hunyt a „hatalmi pozícióval való visszaélés és egy toxikus szervezeti kultúra szimbóluma” fölött. Igazuk van azoknak, akik úgy vélekednek, az effajta jelenség bizony rossz fényt vet a nagy múltú, tiszteletre méltó, számos világszintű egyetemi rangsorban előkelő helyen szereplő felsőfokú tanintézet többi oktatójára, az intézmény hitelességére.
Romániában hosszú évek óta számos más egyetemi ügy vet fel etikai kételyeket. Megvesztegetésekről, plágiumokról szóló ügyre derül fény, majd hírek érkeznek arról, hogy az effajta eseteket kivizsgálják, az illetékeseket felelősségre vonják. Vajon a megalázó egyetemi bánásmód, a hatalommal való visszaélés, a megfélemlítés, az emberi minőség hiánya miért nem számított annyira fontosnak az akadémiai közegben, hogy évtizedekig csak a pletykák, a „tudjuk, de nem beszélünk róla érdemben” viszonyulás szintjén maradhatott? És az a kérdés is felvetődik, hogy a Szamosközi-jelenség vajon javára, avagy kárára vált-e az elszenvedőknek, azoknak a pszichológusgenerációknak, amelyeknek tagjai most minden valószínűség szerint sok-sok erdélyi ember lelkét igyekeznek gyógyítani? Vajon hol húzódnak meg a törékeny határok a lélekrombolás és lélekgyógyítás között?
A közvélemény kíváncsian várja, hogy Erdélyben vajon mikor, miként valósulhat meg az, aminek horizontját most felvillantják az egyetemiek: „az autoriter beidegződésektől mentes szervezeti kultúráét, ahol az értelmiség tudományos és szakmai hozzáértése mellett emberi minőségével és társadalmi elkötelezettségével is képes lesz példát mutatni.”
Balogh Levente
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
3 hozzászólás