JEGYZET – A több mint egy éve folyó cirkuszban két alkalmatlan ripacs, az álszent és a szabadszájú vár tapsra a nagyszínpadon. (Hozzájuk jön a futottak még kategóriában az önmagát nevetségessé tevő libertariánus Gary „mi azaz Aleppó” Johnson, illetve a tiszteletre méltó, de esélytelen zöldpárti orvosnő, dr. Jill Stein.)
2016. november 07., 19:442016. november 07., 19:44
Persze a világtörténelem legeslegeladósodottabb országában – Bush W. Gyurinak és Barack Husszein Obamának köszönhető a jelző – a valós problémákról alig esik szó! Hiába szárnyal a Wall Street kaszinója (ismertebb nevén: a tőzsde), és papíron rekordalacsony a munkanélküliség. Az amerikai álom hivatalos adatai és a valóság között minimum 94 millió embernyi szakadék tátong, mert a foglalkoztatási ráta feszt csökken (egyre többen nem dolgoznak), és a kereskedelmi hiány gigantikus.
Ki fog George Washington és Thomas Jefferson (méltatlan) utódja lenni a két New York-i közül? A fősodratú média, hollywoodi sztárocskák és a pénzoligarchia kettős mércéje szerint muszáj szavazni a mindkét (!) fő párt vezetése által támogatott, az afganisztáni, iraki, líbiai, szíriai beavatkozásokat elősegítő, folyamatos kardcsörtetésével az orosz medvét bökdöső, az elektronikus postaládájában az USA államtitkait „elszóró”, ámde úgymond ártatlan, megrendült egészségi állapotú hölgyre. Ha ugyanis az Amerikát újra gazdaságilag naggyá tenni szándékozó, a külföldi katonai kalandokat ellenző, Putyinnal tárgyalni akaró, bevándorlást mexikói fallal korlátozó, nőgyűlölő (?) bohócra esik a voks, nem tudunk háborúzni, jöhet a gazdasági csőd – így a globalista elit, amely tudja: az ingatlanmogult nem tudja megvásárolni holmi pármillió dollárokért.
Szerintem kettejük közül csak az egyik veszítene igazán. Clintonnénak a befellegzett politikai karrierjén kívül sok nem maradna, ellenben a Trump-cégbirodalom számtalan ingyenreklámot és – Donald szavával – óóóriási („yuuuge!”) ismertségnövekedést könyvelhetett el. Üzleti mesterhúzás a javából, ha a cégvezér nem is kerül a Fehér Házba.
A várható eredményről Soros Gyuri bácsi mondta el a tutit: lehet, Trump nyer a választáson, de Hillary lesz az elnök. Tudhat valamit, a pletyka szerint ő a tulaja a több helyen működtetett választási masinákat gyártó egyik cégnek. Avagy a ruszkik „műtik” meg a voksokat? Sztálin elvtárs örökzöldje ismét igaz lehet: nem az a fontos, hogyan szavaznak a „szánalmasok” („deplorables”), hanem hogyan számolja az Új világrend a szavazatokat.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!