VEZÉRCIKK – Szemléletes hasonlatok sokasága adja most magát, illusztrálandó a magyarországi önkormányzati választások eredményét.
2014. október 13., 19:462014. október 13., 19:46
Budapesti elemzőkhöz hasonlóan meríteni lehetne a mesék világából, miszerint háromszor verte a „fideszes” Ludas Matyi a „baloldali” Döbrögit, de példálózhatnánk fabulával is, hogy a „Fidesz-bálna” (a kormánypárt politikusai és hívei vasárnap este is a fővárosi Bálna kereskedelmi, kulturális és szórakoztatóközpontban várták az eredményt) felfalta a kishalakat.
Talán hasznosabb azonban, ha a valóság talaján maradva rögzítjük, hogy a tavaszi országgyűlési, majd a nyári európai parlamenti megmérettetés után a Fidesznek újabb diadalt sikerült elkönyvelnie, megőrizve egyeduralmát az anyaországi politikai porondon.
Amúgy a nagyobbik kormánypárt győzelme pillanatig sem volt kétséges: a radikalizmusából kissé visszavett Jobbik még, a teljesen széthullott baloldal pedig már nem okozhatott fejfájást Orbán Viktor alakulata számára. E téren jelzésértékű, hogy a Jobbik szinte valamennyi megyében megszerezte a második helyet az önkormányzatokban, ami előrevetíti, hogy 2018-ban a Fidesznek elsősorban Vona Gábor pártjával kell komolyan számolnia.
A magyar bal- és balliberális oldal nemhogy a négy évvel ezelőtt elszenvedett kiütéses vereségből nem tudott felállni, de ma már a politikai fennmaradásáért küzd. Az MSZP például csak a most vasárnapi kudarc után meri bevallani, hogy nem Orbánnal és a Fidesszel van „meccselnivalója”, hanem éppenséggel a baloldalon elburjánzott versenypártokkal, először is Gyurcsány Ferenc alakulatával.
A szocialistáknak csak akkor van esélyük a túlélésre, ha teljesen a nulláról indulva próbálják újjászervezni magukat az alapszervezetektől kezdve a központi vezetőségig, ellenkező esetben négy év múlva már valószínűleg nemcsak kacsa lesz az önfeloszlatásukat jósolgató mostani sajtóhír.
A győzelemsorozat tükrében kissé meglepően hangzik, de az igazi kihívás mégis a Fideszé. Ekkora felhatalmazással a háta mögött jól fel kell használnia ezt a széles körű támogatást, és még inkább meg kell szolgálnia a választók bizalmát. Utóbbi ugyanis, mint tudjuk, sohasem feltétel nélküli.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!