Miközben egyre erősebb kovásszá válik a különböző „egységek” között, az autonómia formái, megközelítésének módozatai, de talán maga a fogalom is képes még mindig megosztani a romániai magyarságot.
2014. május 21., 20:402014. május 21., 20:40
Csodálkozni azonban egyetlen pillanatig érdemes, hiszen a történelmi – közeli és közép távoli – tapasztalatok és szocializáció mellett a különböző létsorsok is nagyban „gyanúsíthatók” a szétfejlődésben.
A kommunista propaganda által elvégzett munkát sajnos ezidáig az RMDSZ politikai stratégiája sem nagyon kezdte ki. Eszerint ugyanis első körben az erdélyi összmagyarság kérdését kell megoldani, amelyen belül csupán részkérdés a Székelyföld ügye. A nézet jól azonosíthatóan azon az egységtézisen alapszik, amely az RMDSZ mint érdek-képviseleti szerv és párt számára elképzelhetetlenné teszi a politikai pluralizmust.
Márpedig az egységes fellépés imperativusa mellett aligha lehet nem észrevenni, hogy a háttérben emberi egyedek húzódnak esetenként nem a fősodorba illeszkedő nézetekkel, meggyőződésekkel. Az autonómiakérdés esetében még inkább sántít a dolog, az egyenlő lépésekben haladás itt sokkal inkább vezet a seregek demotiválásához, mint az egység megőrzéséhez.
Aki szerint mai erdélyi összmagyar szempontból nem a Székelyföld ügye a kardinális kérdés, az nagyjából azzal az éleslátással viszonyul a dolgokhoz, mint az a túravezető, aki a csapat legkörülményesebb tagjához szabja a ritmust, nem gondolva arra, hogy a célban már lobogó tűz és forró tea várhatná a lassúbbakat, ha a gyorsabbak előremehettek volna a táborhelyre.
Autonómianyelven: ha sikerül a Székelyföld számára megfelelő autonómiamegoldást kialakítani, az olyan minta lehet, amely kisugárzik a többi régióra is, mintakövetésre késztetve őket. Érvényességgel a többség-kisebbség viszonyára is. Apró jelek utalnak arra, hogy egyre többen értik a helyzetet.
A napokban több erdélyi helyszínen bukkan fel az autonómiakaraván, Nagyváradon pedig partiumi jelképek megalkotására szólítják fel a kreatív és elkötelezett embereket. Ott, ahol bizonyára még ma is sokak számára az az első kérdés: de miért lenne jó nekem a Székelyföld autonómiája?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!