2012. augusztus 30., 09:082012. augusztus 30., 09:08
Nem, mivel ők ugyanolyan különálló csoport, mint az úgynevezett valóságshow-kat kedvelők gyülekezete, akik meg azt hiszik el, hogy a spontánná-őszintévé agyonrendezett barátságok-ellenségeskedések azok, aminek szánják őket, és nem szánalmas műbalhék.
Mindkettő nagyon népes befogadói csoport, a világ minden táján megtalálhatók, s ha eddig sikerült is elkerülnöm, hogy közéjük keveredjem, azért azt elismerem, hogy – már csupán számuknál fogva – megérdemelnek egy külön kis jegyzetet, de rögtön hozzáteszem, hogy nem az én részemről. Én ugyanis most azokról szeretnék mondani néhány szót, akik kizárólag olyan könyvet vesznek a kezükbe, aminek a borítója jól láthatóan hirdeti: Megtörtént eset alapján!!!, és akik a filmekkel is ugyanígy járnak el. Ők azok, akik kikérik maguknak, ha valaki netán együtt emlegeti őket az altesti pletykákra éhesekkel, mondván, hogy ők nem kukkollók, hanem értelmiségiek. Akik ugyebár olvasnak, filmet néznek...
Mégpedig csakis azt, ami a valóságban is megtörtént. Nem érdeklik őket a látomások, képzelgések, vágy- és rémálmok. Mellesleg ők sincsenek kevesen, sőt. Csak épp a gondolkodással van baj, na meg azzal, hogy aki értelmiséginek mondja magát, az máris gyanús egy kicsit. Távol álljon tőlem, hogy irodalomelméleti fejtegetésbe kezdjek valóság és irodalom között, aki tudja, annak nem kell mondani, aki nem, annak meg talán hiába is volna.
Csak azt szeretném megkérdezni tőlük, hogy értékesebb volna-e Leonardo festménye, ha a modellt százszázalékos bizonyossággal Lisa úrhölgynek hívták hajdanán, vagy sem, vagy ha a híres szerelmespár férfi tagját történetesen nem Rómeónak, szíve hölgyét pedig nem Júliának keresztelte volna Lőrinc vagy valamilyen más névre hallgató barát..., és nem is sorolnám tovább a példákat.
Még csak azt szeretném a „valóság” igézetében élőktől megtudakolni, hogy egy férfi és nő közti szerelmet feldolgozó könyvet-filmet a műalkotások közé sorolják-e, avagy az „egyszerű” ismeretterjesztésnek tőlük kijáró mozdulattal lelegyintenek?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok