„A jelenünket meghatározó módon befolyásoló koronavírus-járvány hatása megmutatkozik nyelvhasználatunkban is. 2020 márciusa óta érdeklődésünk nagyobbrészt a világjárvány alakulására, az ennek következtében hozott intézkedésekre, a kialakult helyzet bennünket érintő kérdéseire irányult, információinkat pedig az írott, audiovizuális és online sajtó tartalmaiból szereztük. A megváltozott valóság új kifejezéskészletet igényelt, újonnan alkotott vagy bizonyos szaknyelvekből, esetleg más nyelvekből kölcsönzött lexikális elemeket, kifejezésformákat, szókapcsolatokat” – mondta az egyetemi oktató. Kifejtette,

„Úgy tűnik, a pandémia idején a különböző tudományágak szakszavai, de főként az orvosi szaknyelv kulcsszavai és sajátos kifejezései terjedtek el, ugyanolyan gyors iramban, mint maga a vírus” – mondta Suba Réka.

Új szavak és kifejezések jelentek meg

A nyelv mindig is reagált, reagál valamiképpen a világ változásaira, tükrözi azokat. A járványhoz kapcsolódóan rengeteg neologizmus, mozaikszó, rövidítés jelent meg a magyar nyelvben is, elég, ha csak olyanokra gondolunk, mint: covidos, ECDC – Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control); vészhelyzeti program, epidemiológiai kockázati terület, fertőzöttségi ráta. Suba Rékától azt is megkérdeztük, vajon ezek a specifikusan a mostani járványhoz kapcsolódó szószerkezetek a pandémia elmúltával is megmaradnak a nyelvben, vagy pedig lassan kikophatnak, mi lehet ezeknek a szavaknak a sorsa.

Ennek az igénynek a kielégítésére, a helyzethez való gyors alkalmazkodás hatására árasztották el nyelvünket teljesen új szavak és kifejezések, vagy addig ritkábban használt szavak keltek új életre megváltozott jelentéssel. Ezekkel az újonnan keletkezett vagy újszerűen használt kifejezésekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, nyelvenként más és más a megítélésük” – mondta az oktató.

Hozzátette, a magyar nyelvre vonatkozóan nagyobb részüket alkalmi jellegű nyelvi képződménynek tekintik, és csak kisebb részüket sorolják az új valóság megnevezésére szolgáló neologizmusok körébe, világszinten viszont a modern lexikográfiai eszközök gyors alkalmazkodási képességét követhetjük nyomon abban a gyakorlatban, hogy a nagynevű szótárak már 2020 tavaszától kezdődően bevezették online változatukba az új keletű kifejezéseket. „Ha kiállják az idő próbáját, akkor bekerülnek a szótárak klasszikus, papíralapú változataiba is” – mondta Suba Réka.

Csak egy példa álljon itt az új nyelvi jelenségekre és eljárásokra vonatkozóan: a sajtónyelvben nem találni olyan szóelvonással keletkezett igéket, rövidült alakokat, mint a távdolgozik, távoktat, távtanul, távrendel stb., bár az élőnyelv előszeretettel használja, valószínűleg a kialakult helyzet szokatlanságát mintázó idegenszerűsége okán” – mondta az oktató. Hozzátette,

például: pandémia, izolálás, intubálás, pozitív esetszám, pozitivitási arány, vírusvektor, genomszekvenálás. Megjegyezte, utóbbi esetében, miután áttértek a mentőszolgálatok rendelkezésére álló hagyományos hordágyak használatára, és kivonták a használatból a speciálisan kialakított hordágyakat, értelemszerűen maga a kifejezés is eltűnt.

„Ez nem a nyelvjárások háttérbe szorítását kellene, hogy jelentse, hanem sokkal inkább a köznyelv erősítését, a nyelvvesztéssel fenyegetett területeken a társadalmi változatok funkcionális leépülésének lassítását, a magyar nyelvterület egyre bizonytalanabbá váló határainak megerősítését. A kisebbségi magyar nyelvváltozatokban azonban a nyelvi erózió jelenségei nemcsak lexikális szinten, hanem a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a ritmus, a szünet, a hangerő, a hangszínezet szintjén is megmutatkoznak” – mondta Suba Réka. Úgy fogalmazott, ez napjainkban még sokkal fontosabb kérdésnek tűnik, mint a szókincs szintjén tetten érhető kölcsönelemek és idegen szerkezetek problémája.

A román hatására felgyorsult a magyar beszédtempó

„A hanghasználati jellemzők szintjén jól érzékelhető különbség van a román és magyar intonáció, beszédritmus és hangsúlyviszonyok között: a román intonációja sokkal változatosabb és egyben élénkebb is, nagyobbak a hangmagasság határértékei, gyorsabb ritmusú és erőteljesebb beszédtempójú nyelv. Ennek hatására, főként a kereskedelmi rádiók esetében figyelhető meg, hogy a magyar beszédtempó is némileg felgyorsult, hangosabbá és élénkebbé vált, valamint sajátos helyi ritmusa és intonációja alakult ki” – fejtette ki az egyetemi oktató. Arra is kitért, hogy

„A nyelvi erózió jelenségei között tarthatjuk számon azt a folyamatot is, amely oda vezetett, hogy ingadozóvá vált vagy teljesen megszűnt az időtartambeli különbség: a hosszú vagy kettős mássalhangzók és a hosszú magánhangzók röviden vagy a megszokottnál rövidebben hangzanak, a beszéd pedig egyre ritmustalanabbá és pattogóbbá válik” – sorolta Suba Réka.

– mondta az oktató. Úgy fogalmazott, nyelvi tekintetben ennek a napjainkat jellemző általános jelenségnek az eredménye az egyre gyorsabbá váló beszédiram, az artikuláció fellazulása, az akusztikai skála beszűkülése, az egyes részletek fontossági hierarchiájának elmosódása, a terpeszkedő kifejezések és a személytelen közlés eluralkodása.