A nyelvhasználatot is megváltoztatta a pandémia, károsítja a beszédkultúrát a kommunikációs áradat

Rengeteg olyan, a járványhoz kapcsolódó kifejezéssel találkozunk nap mint nap, amelyeknek másfél éve a legtöbbünk számára még aligha lett volna értelme, mára azonban a szókincsünk részévé váltak. Suba Réka, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara alkalmazott nyelvészeti tanszékének oktatója, a romániai magyar audiovizuális és online média nyelvhasználatát vizsgáló munkacsoport tagja is kutatta, kutatja ezt a témát.

Azt, hogy a különböző tudományágak szakszavai meggyökereznek nyelvhasználati változatban, egész szócsaládokat hoznak létre, és ekként kerülnek át a mindennapi nyelvhasználatba. Kérdésünkre, hogy melyek azok a legfontosabb nyelvi jellegzetességek, amelyek a pandémia nyelvi hozadékainak tekinthetőek, és melyek kutatásának legfőbb következtetései, Suba Réka elmondta:

általában véve a nyelvi változás a társadalom szükségletei szerinti állandó nyelvi alkalmazkodást mutatja.

„A jelenünket meghatározó módon befolyásoló koronavírus-járvány hatása megmutatkozik nyelvhasználatunkban is. 2020 márciusa óta érdeklődésünk nagyobbrészt a világjárvány alakulására, az ennek következtében hozott intézkedésekre, a kialakult helyzet bennünket érintő kérdéseire irányult, információinkat pedig az írott, audiovizuális és online sajtó tartalmaiból szereztük. A megváltozott valóság új kifejezéskészletet igényelt, újonnan alkotott vagy bizonyos szaknyelvekből, esetleg más nyelvekből kölcsönzött lexikális elemeket, kifejezésformákat, szókapcsolatokat” – mondta az egyetemi oktató. Kifejtette,

vizsgálata olyan új lexikális egységek vagy szerkezeti formák csoportjaira irányult, amelyek a romániai magyar írott és audiovizuális sajtó nyelvéből kerültek át az élőnyelvi használatba, a romániai magyar közösség mindennapi nyelvhasználatába.

„Úgy tűnik, a pandémia idején a különböző tudományágak szakszavai, de főként az orvosi szaknyelv kulcsszavai és sajátos kifejezései terjedtek el, ugyanolyan gyors iramban, mint maga a vírus” – mondta Suba Réka.

A nyelv mindig is reagált, reagál valamiképpen a világ változásaira, tükrözi azokat. A járványhoz kapcsolódóan rengeteg neologizmus, mozaikszó, rövidítés jelent meg a magyar nyelvben is, elég, ha csak olyanokra gondolunk, mint: covidos, ECDC – Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control); vészhelyzeti program, epidemiológiai kockázati terület, fertőzöttségi ráta. Suba Rékától azt is megkérdeztük, vajon ezek a specifikusan a mostani járványhoz kapcsolódó szószerkezetek a pandémia elmúltával is megmaradnak a nyelvben, vagy pedig lassan kikophatnak, mi lehet ezeknek a szavaknak a sorsa.

Ennek az igénynek a kielégítésére, a helyzethez való gyors alkalmazkodás hatására árasztották el nyelvünket teljesen új szavak és kifejezések, vagy addig ritkábban használt szavak keltek új életre megváltozott jelentéssel. Ezekkel az újonnan keletkezett vagy újszerűen használt kifejezésekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, nyelvenként más és más a megítélésük” – mondta az oktató.

Hozzátette, a magyar nyelvre vonatkozóan nagyobb részüket alkalmi jellegű nyelvi képződménynek tekintik, és csak kisebb részüket sorolják az új valóság megnevezésére szolgáló neologizmusok körébe, világszinten viszont a modern lexikográfiai eszközök gyors alkalmazkodási képességét követhetjük nyomon abban a gyakorlatban, hogy a nagynevű szótárak már 2020 tavaszától kezdődően bevezették online változatukba az új keletű kifejezéseket. „Ha kiállják az idő próbáját, akkor bekerülnek a szótárak klasszikus, papíralapú változataiba is” – mondta Suba Réka.

Rengeteg, a járványhoz kapcsolódó idegen szó is szerepel „magyarosítva” a mindennapi nyelvben és a sajtónyelvben egyaránt. Ilyen például az izolálás, intubálás, pozitivitási arány, reaktogenitás stb. Suba Rékát arról is kérdeztük, a sajtónyelv és/vagy hétköznapi nyelvhasználat igyekszik-e az idegen szavak magyarítására, vagy pedig előszeretettel átveszi az idegen szavakat. Hiszen különösen érdekes ez az erdélyi magyar nyelvhasználat kapcsán, ugyanis mi Erdélyben román sajtótermékeket is fogyasztunk (tévé, rádió, internet), és általában véve számos, a román nyelvből érkező szó honosodik meg az erdélyi magyarok nyelvhasználatában.

Csak egy példa álljon itt az új nyelvi jelenségekre és eljárásokra vonatkozóan: a sajtónyelvben nem találni olyan szóelvonással keletkezett igéket, rövidült alakokat, mint a távdolgozik, távoktat, távtanul, távrendel stb., bár az élőnyelv előszeretettel használja, valószínűleg a kialakult helyzet szokatlanságát mintázó idegenszerűsége okán” – mondta az oktató. Hozzátette,

ami az idegen szavakat illeti, ezek fogalmi neologizmusokként kerültek át a nyelvbe, új tárgyak, intézmények, szervezetek, eljárások vagy fogalmak megnevezésére, és a kölcsönelemek nagy része az orvosi szaknyelvből származik,

például: pandémia, izolálás, intubálás, pozitív esetszám, pozitivitási arány, vírusvektor, genomszekvenálás. Megjegyezte, utóbbi esetében, miután áttértek a mentőszolgálatok rendelkezésére álló hagyományos hordágyak használatára, és kivonták a használatból a speciálisan kialakított hordágyakat, értelemszerűen maga a kifejezés is eltűnt.

Az egyetemi oktatóval arról is beszéltünk, hogy a járványtól, az ahhoz kapcsolódó szavaktól függetlenül milyen mértékben jellemző az erdélyi magyar sajtótermékekben, mindennapi nyelvhasználatban az idegen, román vagy angol nyelvből beszivárgó idegen kifejezések használata.

„Az idősebb nemzedék tagjai jól tudják, a különböző szakmák és tudományterületek egyetemes magyar terminológiája, a hivatalos és jogi nyelv, valamint a közéleti nyelv hosszú időn keresztül jórészt hozzáférhetetlen volt a romániai magyarság számára a korlátozó és tiltó nyelvpolitika folytán. De még jelenleg sem kedvez a fentebb felsorolt nyelvi változatok megismerésének, elsajátításának, esetleg művelésének és használatának sem az oktatáspolitika, sem pedig a mindennapi gyakorlat. Így ezek a nyelvi változatok vagy csak részlegesen vagy keverten – szükségtelen, sőt adott esetben mértéktelen átvételekkel tarkítva – vannak jelen a kisebbségi nyelvváltozatokban” – mondta az egyetemi oktató. Hozzátette,

elsősorban ezeket a hiányokat kellene maradéktalanul pótolnia ma az oktatásnak, valamint az írott és audiovizuális sajtónak, mégpedig a nemzeti nyelv meglévő elemeivel, a művelt közmagyar főváltozat előtérbe állításával.

„Ez nem a nyelvjárások háttérbe szorítását kellene, hogy jelentse, hanem sokkal inkább a köznyelv erősítését, a nyelvvesztéssel fenyegetett területeken a társadalmi változatok funkcionális leépülésének lassítását, a magyar nyelvterület egyre bizonytalanabbá váló határainak megerősítését. A kisebbségi magyar nyelvváltozatokban azonban a nyelvi erózió jelenségei nemcsak lexikális szinten, hanem a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a ritmus, a szünet, a hangerő, a hangszínezet szintjén is megmutatkoznak” – mondta Suba Réka. Úgy fogalmazott, ez napjainkban még sokkal fontosabb kérdésnek tűnik, mint a szókincs szintjén tetten érhető kölcsönelemek és idegen szerkezetek problémája.

„A hanghasználati jellemzők szintjén jól érzékelhető különbség van a román és magyar intonáció, beszédritmus és hangsúlyviszonyok között: a román intonációja sokkal változatosabb és egyben élénkebb is, nagyobbak a hangmagasság határértékei, gyorsabb ritmusú és erőteljesebb beszédtempójú nyelv. Ennek hatására, főként a kereskedelmi rádiók esetében figyelhető meg, hogy a magyar beszédtempó is némileg felgyorsult, hangosabbá és élénkebbé vált, valamint sajátos helyi ritmusa és intonációja alakult ki” – fejtette ki az egyetemi oktató. Arra is kitért, hogy

a magyar beszéd dallamához és hangzásához szokott fül felfigyel és érzékenyen reagál minden hibajelenségre: az idegen mintákat követő hanglejtésre, a ritmushiányra, a hangsúlyozási és hangképzési hibákra, a helytelen mondat- és szövegdallamra stb.

„A nyelvi erózió jelenségei között tarthatjuk számon azt a folyamatot is, amely oda vezetett, hogy ingadozóvá vált vagy teljesen megszűnt az időtartambeli különbség: a hosszú vagy kettős mássalhangzók és a hosszú magánhangzók röviden vagy a megszokottnál rövidebben hangzanak, a beszéd pedig egyre ritmustalanabbá és pattogóbbá válik” – sorolta Suba Réka.

Az egyetemi oktató azt mondta, durva hangsúlyozási hibának minősül például a toldalékok fölösleges hangsúlyozása, ami együtt jár a dallam felkapásával, vagy az összetett szó széttagolása a kettős hangsúly vagy az utótag túlhangsúlyozása által, a jelzett szó túlzott hangsúlyozása a jelző helyett, a keresztnév hangsúlyozása a környezeti nyelvek hatására stb.

– mondta az oktató. Úgy fogalmazott, nyelvi tekintetben ennek a napjainkat jellemző általános jelenségnek az eredménye az egyre gyorsabbá váló beszédiram, az artikuláció fellazulása, az akusztikai skála beszűkülése, az egyes részletek fontossági hierarchiájának elmosódása, a terpeszkedő kifejezések és a személytelen közlés eluralkodása.