Ismét miénk itt a tér. A Szent Lászó téren ismét megjelentek az emberek
Fotó: Balogh Levente
Két hónapnyi kijárási korlátozás után a nyakunkba vettük Nagyvárad központját, hogy megnézzük, milyen volt Szent László városában a karantén utáni „szabadság” első napja.
A szabad kijárást kihasználva kétszer is kilátogattunk pénteken Nagyvárad belvárosába, és két napszakban két eltérő utcaképpel szembesültünk. A déli órákban viszonylag kevés ember járt az utcákon, legtöbbjükön pedig látszott, hogy munkaügyben rohannak éppen valahová. Néhány bolt előtt letolt maszkos eladók cigiztek, és láttunk pár kerekes bevásárlótáskás idős embert.
A gépkocsiforgalom viszont annál nagyobb volt, a Szent László tér környéke például úgy be volt állva, mint egy olyan hétköznapon, mikor már ebben az órában az óvodásokért, kisiskolásokért igyekvő szülőkkel, nagyszülőkkel vannak tele a váradi utcák. Meg is jegyezte a taxis, hogy egy nap alatt visszaállt minden a régibe.
Nagyvárad főterén is csak elvitelre vásárolható egyelőre kávé
Fotó: Balogh Levente
A téren amúgy idősebb emberek sütkéreztek néhány padon, de a központi rész, ami átlagban gyermekricsajtól szokott ilyen szép időben hangos lenni, teljesen üres volt.
Az emberek többsége amúgy nem viselt maszkot, de szép számban akadtak olyanok is, akik letolva, mások szabályszerűen hordták az arcvédőt kültéren is.
Délutánra aztán megváltozott az utcakép.
Mintha az elmúlt két hónapban semmi különös nem történt volna, mintha egyszerű, átlagos május közepi péntek délután lenne: a Rulikowski Városi Köztemetőtől a központi Szent Lászó tér felé vezető Rulikowski (Egyetem) utcában a péntek délután megszokott kocsisor kígyózott.
A Zöldfa utca a teraszok nélkül
Fotó: Balogh Levente
Két hónapnyi „szobafogság” után – amelyet csupán hetente egyszer, csütörtökön esténként törtünk meg a közeli, gyalogszerrel is befutható bevásárlóközpontban megejtett nagybevásárlásokkal – gyalog indultunk el a belváros irányába, hogy feltérképezzük, hogyan telik Szent László városában a kijárási korlátozás utáni első „szabadnap”.
Nos, nyoma sem volt kihalt utcáknak: gyalogosok siettek ide-oda, útközben pedig folyamatosan csilingeltek a járdára fölfestett kerékpársávban előző bringások.
A Fő utca szokatlan látványt nyújt a megszokott teraszok sora nélkül
Fotó: Balogh Levente
Az első rendhagyó elem az állami egyetem kampusza volt, amelyben ilyenkor rendszerint diákok sokasága zsibong. Most azonban lakatra zárt kapuk és csendes, kihalt gyalogutak, padok hirdetik: még nem tért vissza teljesen a normalitás.
A város főtere, a Szent László (Egyesülés) tér felé haladva azonban egyre sűrűbb volt a forgalom, a térre beérve viszont ismét csak látszott, hogy nem szokványos időket érünk. A tér keleti és nyugati oldalán a korábbi években ilyenkor már rendszerint a vendéglők, kávézók teraszai sorjáznak – most viszont csak az egyik kávézó előtt meredezett néhány csukott ernyő, és néhányan lézengtek italukra várva a jelenleg kizárólag elvitelre kávét főző műintézmény előtt.
A Fő utca Bémer tér felőli vége a szükségállapot utáni első napon
Fotó: Balogh Levente
Azért sokan kihasználták a kora nyárias, napsütéses idővel kombinált, helyreállt szabadságot arra, hogy legalább sétáljanak egyet.
A Bémer térre vezető Szent László hídon áthaladva is a „békeidőkben” megszokott péntek délutáni zsúfoltsággal szembesültünk, a város egyik legfőbb korzóján, a Fő utcán pedig ugyancsak sétálók rajzottak – ugyanakkor döbbenetes látványt nyújt a tikkasztó májusi délutánon, hogy hiányzik a rendszerint a sétálóutca középtengelyén végigfutó teraszsor. A járókelők jobb híján azzal kárpótolták magukat, hogy a frissen felújított palotákban gyönyörködtek, illetve konstatálták, hogy az elmúlt hónapokban újabb régi épületeket állványoztak fel restaurálás céljával.
A Fő utcán végighaladva a Körös áruház előtt is rengetegen ültek az épület árnyékában a kihelyezett padokon.
A Holnaposok még „karanténban” maradtak a felújítás alatt álló Bémer téren
Fotó: Balogh Levente
Útban visszafelé a Szent László tér irányába a Moskovits-palota mellett betértünk a Széchenyi (Traian) tér irányába, hogy az Ezredévi emléktéren (ma Szabadság tér) át a Garasos hídon keljünk át ismét a Körösön Újvárosba. Az Ezredévi emléktéren is békebeli látvány fogadott: a Szacsvay Imre, az 1848-49-es országgyűlés mártír jegyzője szobra környékén sorakozó padokon, a fák árnyékában tömegek ültek, beszélgettek, élvezték a tavaszi időjárást, vagy csak hallgatták a közeli filagóriába kihelyezett pianinón játszó járókelő játékát.
A Szent László térre a néhány éve sétálóutcává alakított Zöldfa utcán értünk vissza – rendszerint itt is nyüzsgő kávéházi élet zajlik a kihelyezett teraszokon. Most viszont itt sem volt egyetlen terasz sem- igaz, néhány, elvitelre ételt készítő vagy italt forgalmazó vendéglátóhely ajtaja mellé kihelyeztek egy-egy asztalt, elvileg a személyzet számára, gyakorlatilag azonban előfordulhat, hogy nem csak ők foglaltak ott helyet egy-egy csésze kávé társaságában.
Békebeli nyugalom az Ezredévi emléktéren
Fotó: Balogh Levente
Összességében elmondható, hogy látszott: a váradiak alig várták, hogy kéthavi bezártság után végre szabadon, rendőri vegzálás nélkül kimehessenek az otthonukból.
És ugyanúgy várják, hogy az első lazítás után visszatérjen végre a megszokott normalitás.
Egyre több helyen bukkan fel a Bulgáriában megszökött állítólagos fekete párduc: Székelyföldtől a Partiumig szinte nincs olyan közintézmény, állami hivatal, magánvállalat vagy közület, amelyik ne posztolt volna a vadállatot ábrázoló mémet.
Vizuálisan lenyűgöző, az életről és változásról szóló, mélyen szimbolikus történetet mutat be Kolozsváron a Cirque du Soleil. A világhírű kanadai utazócirkusz jövő év áprilisában érkezik a kincses városba OVO című produkciójának újragondolt változatával.
Utcazene-fesztivált tartanak július 11. és 13. között Szatmárnémetiben. A partiumi város egyik legnépszerűbb kulturális eseménye nemcsak zenei csemegékkel, hanem látványos utcai produkciókkal és pezsgő fesztiválhangulattal várja a közönséget.
Vannak olyan táborok, ahol az ember már az első pillanattól otthon érzi magát – akár először érkezik, akár visszatérőként lép be a kapun. A kalotaszentkirályi alkotótábor is ilyen hely: barátságok szövődnek, közös élmények és alkotások születnek.
Varga Csaba már a 2-es táborban – újságolta hétfőn a Facebook-oldalán a Hazajáró, amely nyomon követi a nagyváradi hegymászó legújabb expedícióját, amelynek célja a világ második legmagasabb csúcsa, a K2 meghódítása.
Idén nyáron nem kell messzire utazni ahhoz, hogy a gyermekek felfedezzék a történelmi Magyarország csodáit – elég, ha bekapcsolják a Csukás Meserádiót, és elindulnak egy varázslatos utazásra István bácsival, Terkával, Vakkanccsal és a Csoda Meseládikával.
Nemzetközi kutatás keretében vizsgálták, hogy a biológiai sokféleség szempontjából milyen lehetőségeket rejtenek többek között a romániai falvak, valamint azt is, hogy a környező táj hogyan befolyásolja a biológiai sokféleség mintázatait.
A nyári táborozás akkor válik igazán felhőtlen élménnyé, ha biztonságos körülmények között zajlik. A belügyminisztérium néhány hasznos tanácsot fogalmazott meg a szülőknek arra az esetre, ha gyermekük táborba indul.
Megannyi sportcipő jutott el az elmúlt évtizedben az anyaországból határon túli gyermekotthonokba az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány jótékonysági futásainak köszönhetően. Gui Angéla szerint azonban ennél sokkal fontosabb, hogy célokat és élményt is vittek.
A nyári hőségben az autók utastere könnyedén szaunává válhat , ami komoly biztonsági kockázatot is jelent, ugyanis ha a belső hőmérséklet meghaladja a 35 Celsius-fokot, annak hatása a sofőrre olyan, mintha 0,05 százalékos véralkoholszinttel vezetne.
szóljon hozzá!