Gyerekcipőben a szülők csatározásai közt lavírozva – Deme Ilona pszichológus a válás gyermekekre gyakorolt hatásairól

Átlagosan nem több mint 8-9 évet tartanak Romániában a válással végződő házasságok egy nemrég készített felmérés szerint. A viszonylag rövid időtartamú közös élet előnye, hogy utána még marad idő újat kezdeni – jó esetben – valamelyest érettebben és több önismerettel.  A tönkrement házasságnak számos magyarázata lehet, amint azt már egy korábbi cikkünkben körül is jártuk. Arról azonban még nem esett szó, hogyan érinti a felnőttek által meghozott döntés a történet legsérülékenyebb szereplőit: a gyerekeket.

Egy családi mikroközösség felbomlása minden érintettre hatással van, a gyerekek addigi életét azonban gyökeresen megváltoztatja. A biztonságot és teljességet jelentő létforma megszűnésével – amelyet a gyerekek addig egyedüliként ismertek – kicsúszik a talaj a lábuk alól, megrendül a világról alkotott képük és elveszítik addigi biztonságérzetüket.  

– osztotta meg lapunkkal Deme Ilona pszichológus.

A pszichológus elmondása szerint a gyermekekben egyik leggyakrabban lejátszódó folyamat, hogy magukat okolják szüleik válásáért. A párok életében előforduló viták és nézeteltérések miatt – amelyek akár a gyereknevelési kérdésekre is kiterjedhetnek – önmagukat és saját viselkedésüket hibáztatják. Ilyenkor rendszerint szorongást és bűntudatot éreznek, esetleg fantáziálnak vagy kísérletet tesznek a békítésre. Érdemes tehát arról biztosítani őket, hogy a válás nem miattuk történik, ez kizárólag a szülők döntése és a kettejük kapcsolatáról szól.   

„A válás körüli csatározások, az elhúzódó válás és a lojalitáskonfliktusok hatnak a legkedvezőtlenebbül rájuk, és általában hosszú távon is éreztetik hatásukat: gyakori a depresszió, az önsértő viselkedés, a teljesítmény romlása, a szorongás, felnőttkorban pedig problémák jelentkezhetnek a kötődési kapcsolatokban, súlyos esetben pszichés megbetegedéseket, zavarokat is okozhatnak” – tette hozzá.

Szüleik példájából kiindulva a kisebbek attól is szoronganak, hogy ők is elveszíthetik valamelyik szülő (vagy akár mindkettejük) szeretetét.

Ideális esetben persze azt kellene tapasztalniuk, hogy a különköltözés után sem múlik el a szeretet.

A válás miatt előfordulhat, hogy túl korán elveszítik gyermekkorukat. Felelősséget éreznek saját szüleikért, úgy érzik, nekik kell vigasztalniuk vagy gondoskodniuk róluk, késztetést érezhetnek akár a két felnőtt közti konfliktust elsimítására is. A pszichológus szerint ennek hosszú távon nagyon súlyos következményei lehetnek: a kudarcra ítélt kísérlet csalódást, bűntudatot, szorongást okozhat a gyermekben, de akár azt is eredményezheti, hogy elkezd nem a saját korának megfelelően viselkedni, nem a saját életét élni. Külső szemmel ez akár érettségnek is tűnhet, a személyiségfejlődésre azonban nagyon rombolóan hat. 

A gyermekfelügyelet megosztását illetően különböznek a vélemények, a pszichológus szerint azonban

fontos szem előtt tartani, hogy a gyermeknek legyen egy fő bázisa, ahol igazán otthon érzi magát

– ideális esetben a lakás, ami addig is az otthona volt, ám ez nem mindig megvalósítható.

A legkézenfekvőbb, ha a gyerek saját igényeit figyelembe véve szabadon mozoghat a két otthona közt, anélkül, hogy valamelyik szülő „szabotálná” a közlekedést.

A felügyelet megosztásakor minden családnak egyénileg, a szülők munkaprogramja mellett a gyerek vágyait, kötődéseit, személyiségjegyeit figyelembe véve kell kiválasztani a legmegfelelőbb beosztást.

Az egyre gyakoribbá váló, megosztott gyermeknevelési tendencia előnye, hogy a gyermek mindkét szülővel azonos mennyiségű időt tölt, így a szülők egyenlően veszik ki részüket a gyereknevelésből. Hátránya főként logisztikai jellegű, hiszen a szülőknek nem mindig könnyű egyeztetni a programot, illetve nem mindig alkalmas az éppen soron levő szülőnek az időpont, esetleg a gyerek nem vágyik a soron következő szülőhöz való átköltözésre – vázolta a helyzetet Deme Ilona.

Tapasztalata szerint a gyermek számára az a legmegterhelőbb, ha naponta váltakozik a szülői felügyelet. „Ilyen esetben tulajdonképpen folyamatosan úton van egyik szülőtől a másikig és nem alakul ki a biztonságérzete, megéli az otthon nyújtotta stabilitás hiányát” – magyarázta.

Arra reflektálva, hogyan érinti a gyerekeket a válás a különböző életkorokban, a pszichológus elmondta, nagyban függ attól, hogy mennyire sikerül békés úton megoldani a szétválást, illetve hogy a szülők ez idő alatt mennyire nyíltan és őszintén kommunikálnak.

Ha a gyermek korának megfelelően tisztázzuk a helyzetet, még ha meg is viseli őket, könnyebben elfogadják, jobban érvényesítik elképzeléseiket és igényeiket a láthatásról

– a válás kapcsán felmerülő konkrét változások megbeszélése, a pszichológus szerint elengedhetetlen. Nagyobb korban értelemszerűen jobban megértik, hogy egy kapcsolatban vannak feloldhatatlan konfliktusok, ám azt is mérlegelni kell, mennyire avatják be és mennyire terhelik gondjaikkal gyermeküket.

„Szülőként mindenképp el kell kerülni, hogy a gyereket válás után egyfajta barátnak, lelki társnak tekintsük, akinek rendszeresen kiöntjük a lelkünket, megosztjuk vele az aggodalmainkat, vágyainkat, szorongásainkat, a másik szülővel kapcsolatos csalódásunkat, bánatunkat. Ezt megérteni és ebben érdemben segíteni úgyis egy felnőtt tud, barát, szakember, felnőtt családtag” – hívta fel a figyelmet.

Gyakran találkozhatunk azzal az érvvel is, hogy a szülők a nem működő vagy látszatkapcsolat ellenére együtt maradnak, míg felnő a gyermek. A pszichológus azonban ezt semmiképp nem javasolja, hiszen a konfliktusok, a rossz párkapcsolati minta, vagy akár a családon belüli bántalmazás szintén negatívan hathat a gyermek fejlődésére és későbbi párkapcsolataira. Nem beszélve arról, hogy érzékeny receptoraikkal a gyermekek pontosan érzik és látják a szülők közt fennálló dinamikát, így az sem szerencsés, ha egy konfliktusokkal teli kapcsolat jelenti számukra később a párkapcsolati mintát.

– fejtette ki Deme Ilona.

A gyermek egészséges fejlődésében nem csak a válás körüli és az azt követő időszak meghatározó, hanem a teljes családban töltött megelőző periódus is. Eszerint több tényező függvénye, hogyan tudja integrálni a gyermek a válás tapasztalatát.

Nagyon sok múlik azon, hogy milyen kötődési kapcsolat alakult ki a válást megelőzően,

mint ahogy a családként töltött idő, annak minősége, az akkor kialakult biztonságérzet és a családon belüli kommunikáció, értékrend is számít.

Deme Ilona szerint nem lehet elégszer hangsúlyozni a nyílt, őszinte, valamint a gyermek érettségének megfelelő közlésmód jelentőségét. Kiemelte ugyanakkor, hogy mennyire fontos, hogy a szülők egymásról tiszteletteljesen beszéljenek, az esetleges harmadik féllel kapcsolatos negatív érzésekkel (pl. szidalmazás vagy minősítgetés formájában) ne terheljék a gyermeket, a pikáns részleteket pedig ne tálalják ki. „A túl sok részlet, a gyermeki mivoltának nem megfelelő információk nagyon megterhelőek számára, és amint említettem, lojalitáskonfliktust okoznak” – tette hozzá.