A csizmakészítés fortélyaiba is betekintést nyújt a frissen elkészült dokumentumfilm
Fotó: Farkas Antal
A székelyföldi csizmakészítés és csizmaviselet történetét mutatja be az a dokumentumfilm, amelyet kedden mutattak be online a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében. A film elkészítésének céljáról és mikéntjéről Fábián Andor rendezőt kérdeztük.
2020. december 30., 20:512020. december 30., 20:51
2020. december 31., 18:392020. december 31., 18:39
A Csizmás pandúrok, székely csizmadiák című, a népi csizmaviseletről szóló dokumentumfilmet mutatták be online kedden a közösségi oldalon a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében.
A csizmakészítés és csizmaviselet történetét Balázsi Dénes néprajzkutató, Katona Csaba csizmadiamester, Orendi István együttesvezető és Nagy Márton, illetve Nagy Etelka pásztor meséli el humoros anekdotákkal fűszerezve.
„Azért fontos néprajzi dokumentumfilmeket készíteni, mert a dokumentumfilm-készítés korszerű, modern módja a néprajzi értékek megőrzésének. A technológiai világ nem feltétlenül ellensége a kézzel készített termékek, néphagyományok ősi világának” – mondta el megkeresésünkre Fábián Andor filmrendező. Mint kifejtette, ennek egyik példája, amikor a különböző technikai felszerelések (kamera, mikrofon, világítás) használatával megvalósuló filmkészítés a hagyományőrzés, értékmentés eszközévé válik.
„A csizmakészítés régi népi mesterség, már a 15. századtól gazdagítja kultúránkat. Azonban ahogy azt Katona Csaba csizmadiamester is megfogalmazza: egy vagy két évtized múlva sajnos ki is hal a csizmakészítés hagyománya.
– mutatott rá a rendező. Úgy fogalmazott, párhuzamként Leonardo DiCaprio amerikai színész, rendező dokumentumfilmjének, az Özönvíz előtt című alkotásnak egyik jelenete jut eszébe, ahol egy tizenhetedik századi könyv lapjain mutatnak meg olyan ma már nem létező életformákat, mint a tasmán tigrisé vagy a kvaggáé, a zebra egy kihalt alfajáé. Már nem tudták valós életterükben lefilmezni őket, mert nem lehet megtalálni ezeket a fajokat.
– mondta Fábián Andor. Kérdésünkre arról is beszélt, hogy a film elsődleges célja, hogy szórakoztató módon dokumentálja a csizmakészítés és a különböző csizmaviseletek hagyományát.
„Bár elsősorban a néprajzi érdekeltségű közönségnek szól, próbáltuk úgy elkészíteni a filmet, hogy a néprajzi témákban kevésbé jártas, fiatalabb közönség számára is izgalmas legyen. A tudományos, leíró jellegű megközelítés mellett alkalmaztunk klasszikus történetmesélői, dramaturgiai, forgatókönyvírói fogásokat is, így a csizmakészítés és a csizmaviselet bemutatása mellett a film dramaturgiája a négy szereplő életútjának találkoztatásában csúcsosodik ki” – fogalmazott a rendező.
Arról is beszélt, hogy
„Apámnak a türelmét bizonyítja: szerette, hogy mellette legyenek a gyermekek. És így nemcsak lekötött, munkát is adott, foglalkozott, mesélt, elmondta élete történetét, vagy éppen tanított, nevelt. A suszterműhely, a suszterasztal és a környéke nemcsak munkahely volt, hanem felnevelőhely, tehát élettér volt számunkra” – fogalmaz a néprajzkutató.
Régi mesterség, már a 15. századtól gazdagítja kultúránkat az impozáns lábbelik készítése
Fotó: Farkas Antal
Katona Csaba csizmadiamester a szakma gyakorlati titkaiba avatta be a stábot. Megmutatta a varrógépet, aminek segítségével könnyedén egymáshoz lehet illeszteni különböző bőrdarabokat; bemutatta a „ráspolyozás” technikáját – a ráspoly nevű szerszámmal szokták simára reszelni a cipő talpát. Ő is édesapjától örökölte a mesterséget, neki is volt néhány gyermekkori történet a tarsolyában.
– emlékezett Katona Csaba csizmadiamester.
Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely vezetője a néptánc és a népi csizma összefüggéseiről beszélt. „A népi csizma használata a néptáncosok körében a legelterjedtebb. Bár próbákon kevésbé használják, a fellépéseknek elengedhetetlen kelléke. A népviselet szót úgy is értelmezem, hogy ez nemcsak egy ruhadarab, hanem olyan ruhadarab, amelyet felvéve viselkedni kell. És a csizma viselése biztos hogy más kiállást, más tartást követel meg, hiszen nem szandálban, félcipőben állunk” – mondta Orendi István együttesvezető.
Nagy Márton pásztor és felesége, Etelka számára a csizma a mindennapi viselet részét képezi. A csizma könnyebbé teszi a munkavégzés folyamatát, a gumicsizma ellenálló lábbeli a kemény terepeken, esős sáros időben is.
– mondta a pásztor.
A film igyekszik rávilágítani arra, hogy bár kihalófélben lévő mesterség a csizmakészítés, a csizmahasználatra azonban a mai napig megvan az igény. „Ezért reméljük, hogy lesz még reneszánsza a népi mesterségeknek, és tíz-húsz év múlva is találunk még csizmadiát, aki szerepelni tud majd a jövő néprajzi dokumentumfilmjeiben” – mondta a rendező.
A film alkotói továbbá: Farkas Antal operatőr, Brók István zeneszerző-producer. Történelmi szakértőként a székelyudvarhelyi Haáz Rezső-múzeum munkatársa, Szász Hunor segítette a stáb munkáját. A film finanszírozója a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, szakmai partner volt a S’art’R Művészeti Közösség.
Divatcikké vált a lábbeli
Több évezredes múltra visszatekintően a lábbelikészítés legfontosabb nyersanyaga az állati bőr, melynek méretre szabását és összevarrását különböző korokban különböző szakosodású mesterek végezték. A Kárpát-medencei magyarságnál kezdetben a tímár, később a varga, majd a csizmadia állított elő lábbeliféléket, a 19. századtól a cipész foglalkozik lábbelikészítéssel és -javítással. A lábbeli szerepe az utóbbi évszázadban jelentősen megváltozott, míg régebben kifejezetten fogyasztási cikknek számított, az utóbbi időkben divatcikké vált – olvasható a Mesterségek.ro honlapon, amely a székelyföldi népi mesterségeket hivatott bemutatni. Az oldal felsorolja a Háromszéken dolgozó csizmakészítőket: Fazakas Ferenc (Sepsiszentgyörgy), Benedek György (Szentivánlaborfalva), Balázs József (Sepsiszentgyörgy), Peszternák László (Nagybacon), Vásárhelyi László (Sepsiszentgyörgy), Ilyés Péter (Erdőfüle), Szekeres Sándor István (Uzon). K. J.
Különleges története van a székelykáposztának, amely nem is az erdélyi népcsoport finom fogásaként volt egykor ismert. Az étel megszületéséhez a legendák szerint Petőfi Sándornak is van köze.
A Titanic katasztrófájának 113. évfordulójára elképesztő újdonsággal készült a National Geographic: április 12-én bemutatják a Titanic: Digitális újjászületés című dokumentumfilmet.
A magyar, valamint az európai és amerikai zenei örökség eklektikus dalait adja elő amerikai turné keretében a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula-kórusa. Ördög Ödön karvezető a felkészülésről, a repertoárról beszélt.
Hidat építene a Kotori-öböl fölé Montenegró, ezzel egy öt évtizedes elképzelés valósulna meg az Adria-parti országban.
Jövő év áprilisától minden belga állampolgárnak kötelező lesz az úgynevezett kibervédelmi jogosítvány megszerzése, ha továbbra is hozzá szeretnének férni az internethez – jelentette be a belga kiberbiztonsági központ (CBB).
A világ legjobb mészárosaival mérkőzött meg Bíró László marosvásárhelyi hentes, aki tagja volt a párizsi mészáros-vb-n Romániát képviselő csapatnak. Bíró László a francia fővárosban szervezett világversenyről, a mesterség kihívásairól mesélt a Krónikának.
Egy idős Buzău megyei nő évtizedeken keresztül ajtótámaszként használta a folyómederben talált követ, amelyről utólag kiderült, hogy a világ legnagyobb egybefüggő borostyánköve, az egymillió euró értékű darab most múzeumban látható.
Három évvel ezelőtt szinte a nulláról, az alapoktól kezdte újjáépíteni a Marosvásárhelyi Állatkertet Szánthó János igazgató. A nemzetközileg elismert szakember az elmúlt időszak kihívásairól, megvalósításairól, új tervekről beszélt a Krónikának.
A fejfedők, kalapok több évszázadnyi divatjainak történetéről hallgathatnak meg előadást az érdeklődők Kolozsváron a Györkös Mányi Albert Emlékházban.
A lepénybe (tortillába) hajtott húsos töltelék Mexikó tradicionális étele, már az európaiak érkezése előtt is népszerű volt.
szóljon hozzá!