Azúrkék tenger, máltai lovagok lábnyoma, vendégszeretet: nem kerül túl sokba a rövid nyaralás a Földközi-tengeri Gozo szigetén

Ki ne vágyna olyan nyaralásra, ami a gyönyörű kék látóhatárt, tengerpart-élményt, az erdélyi ember számára szokatlan éghajlatot, különleges, értékes épített örökség látványvilágát nyújtja?

A Földközi-tengerben található, Máltához tartozó, Gozo nevű aprócska sziget mindezt tálcán kínálja az odautazónak. És mivel rögtön felmerülhet a kérdés, hogy mindez mennyire „zsebbe nyúlós”, szögezzük le az elején: ha nem akarunk szállodában lakni, nem bérelünk autót és megelégszünk a nem előkelő éttermekben, hanem inkább egyszerűbb vendéglátóipari helyeken kapható, egyébként kiváló ételekkel, akkor semmiképp sem tartozik a luxuskategóriába, tehát egy erdélyi turista számára is megfizethető.

Kolozsvárról július végén 800 lejes repülőjeggyel lehetett elutazni – csak kis hátizsákkal, plusz csomag nélkül – Máltára és vissza, az egy hetes ott tartózkodás pedig bérelt szálláshelyen, bolti vásárlással, napi egy-két étkezéssel vendéglátóipari egységekben, buszjegyekkel, motorcsónak-és kompjegyekkel együtt körülbelül 2000 lejből „megúszható”.

Gozo (máltaiul Għawdex) szigetére a nap mindenik órájában indulnak Máltáról komp- és csónakjáratok, tehát könnyen megközelíthető. A szigetcsoport részét képező Gozo a Földközi-tengerben található, Málta után a második legnagyobb méretű sziget, Málta önálló minisztérium által kormányzott része.

Mintegy 5 kilométerre északnyugatra fekszik a szomszédos – a turisták által jóval inkább megrohant – Málta szigetétől, alakja megközelítőleg ovális,

hosszúsága mindössze 14 kilométer, szélessége legtöbb 7 kilométer. Felszínére a szűk vízmosások, termékeny völgyek jellemzők,

partjainak nagy része meredek sziklafal, de természetesen több olyan partszakasz is van – elsősorban a Ramla nevű, szinte narancssárga színű homokkal borított part –, ahol menedékesen lehet bejutni a vízbe, és módfelett fürdőzőbarát a terep. Ezen kívül számos más kellemes strand is várja az odautazót, akadnak bőven búvárkodásra alkalmas helyek is.

Lenyűgöző épített örökség, több mint 30 katolikus templom

Gozo épített öröksége lenyűgöző: szinte tapintható a pár évszázados múlt, sőt a nagyon távoli régmúlt is. A szigeten végbement kulturális fejlődés tanúja Ġgantija hatalmas neolitikus templomromja, a világ egyik legrégebbi szabadon álló emberi építménye, amely valamikor Krisztus előtt 3600 és 3000 között épülhetett. De természetesen érdemes megtekinteni a körülbelül 30 ezres lakosú, több mint 90 százalékba katolikus vallású sziget több mint 30 katolikus templomának egyikét-másikát is, hiszen gyönyörű épített örökséggel büszkélkedhet Gozo, amely méltán büszke arra, hogy milyen erőteljesen magán viseli a Máltai Lovagrend „keze nyomát”. A 900 éves katolikus szervezet, egyházi lovagrend, amely hagyományosan katonai, lovagi és nemesi szerzetesrend volt, számos gazdagon díszített istenházát épített a szigeten.

Másik nagy büszkeségük a máltaiaknak, hogy Szent Pál hajótörés miatt három hónapot töltött a szigeten – az eseményről az Újszövetség, az Apostolok Cselekedetei is beszámol. A mindössze 14 kilométer hosszúságú szigeten több mint 30 templom található,

vannak köztük pár száz évesek, de vannak sokkal újabbak is.

Érdekesség, hogy a templomokat – de nemcsak ezeket, hanem a lakóházakat is – kivétel nélkül homokszínű kőből építik, így rendkívül ízléses és egységes képet nyújtanak az utcák, épületek. A helyiek hite az utcák atmoszféráján is határozottan érződik: minden egyes házon ott díszeleg valamilyen, a vallásra emlékeztető felirat: Mária, Jézus, Szent József vagy Szent György neve, de szinte mindenik ház falában látható valamelyik szent szobra egy kis falmélyedésben, üveg mögött – hasonlóképpen ahhoz, amit Olaszországban lát itt-ott az ember. Gyakoriak a templombúcsúk, amikor szentmise és népünnepély keretében róják le a helyiek tiszteletüket egy-egy szent előtt.

A hatalmas szobrokat kiviszik a templomból és körbehordozzák az utcákon, harsány zenekísérettel, énekszóval, fúvós zenekarral,

harangzúgás közepette – kicsit mintha Fellini filmjeiből ismerős képkockákat idéző jelenteket látnánk.

Málta és Gozo szigetének gazdag történelme szinte összefonódott a Máltai Lovagrend történetével. Az egyházi rendet 1070 körül alapították Jeruzsálemben, fő célja a Szentföldre zarándoklók segítése, a betegek ápolása volt. A rendházat eleinte bencés szerzetesek kórházként üzemeltették, majd a sikeresen működő intézményt 1113-ban II. Pascal pápa pápai bullával is megerősítette, szuverén vezetőválasztási joggal ruházta fel és a Szentszék közvetlen fennhatósága alá vonta.

A rend főnöke, a Nagymester megkövetelte a belépőktől a szerzetesi fogadalmat és kiegészítette a hitetlenek elleni küzdelem fogadalmával:

így lett a gyógyító rendből lovagrend. Jelképük a nyolcágú fehér kereszt lett, melynek nyolc ága az evangéliumi nyolc boldogságot szimbolizálja.

A lovagok az 1530-as években erődíteni kezdték a Máltát, de európai kultúrát, felvirágzást hoztak a szomszédos szigetekre is – az évszázadok alatt megalkották a szigetek máig is jellegzetes arculatát. A mintegy 250 éves időszak alatt egyre több európai nemesi család sarja csatlakozott a Johannita lovagrendhez: Angliából, Franciaországból, Németországból, Portugáliából, Olaszországból. A rend máltai történetének Napóleon vetett véget, aki 1798-ban foglalta el a szigetet.

Ha az ember Gozóra vagy Máltára látogat, érdemes megtekinteni a Málta és Gozo közti Comino-csatornában elhelyezkedő kicsiny Comino–Cominotto szigetpárt is, állandóan indulnak motorcsónakok a lakatlan kis Comino szigetre, amelynek méltán népszerű a turisták körében Kék Lagúna nevű strandja, amely fehér homokos, gyönyörű partot kínál, és a tengerből kiemelkedő, lélegzetelállító sziklák, a sziklákban kialakult barlangok látványát – ahová készségesen elkormányozzák csónakjukat a turistákkal a motorcsónakok vezetői.

Gozo szigetén és Máltán is mindenképp figyelemreméltó a gasztronómia: nemzeti eledelükként kínálják a nyúlhúst, de természetesen a tintahal, polip és a különféle halak is mindig szerepelnek a kínálatban.

Átlagos európai árakon lehet enni egy menüt, aki szereti a tenger gyümölcseit, annak biztosan nagyon ízlik például a grillezett, gazdag salátával és hasábburgonyával tálalt polip vagy tintahal. De kihagyhatatlan a Kinnie is, Málta legkedveltebb, kicsit édes és savanykás, citromból és narancsból készített üdítőitala, amely a nyári melegben nagyon jólesik.

Amiről még érdemes szót ejteni, hogy a helyiek, akikkel találkoztunk, kivétel nélkül rendkívül kedvesek voltak. Tudni kell, hogy a szélfútta szigetnek a történelme is szélfútta, hiszen arabok, normannok hódították meg, törökök ostromolták, aztán 1798-ban Bonaparte Napóleon tábornok csapatai megszállták a szigeteket, és elűzték a máltai lovagokat. A fosztogatások miatt még ugyanezen évben Saverio Cassar atya vezetésével felkelés tört ki a francia megszállók ellen, akik október 28-án megadták magukat. Gozo teljesen függetlenné vált.

1800-ban a britek szállták meg a szigetet, amely ismét Málta része lett, az 1814-es párizsi béke értelmében Málta brit koronabirtokká vált. 1964-ben vált függetlenné Málta függetlenné vált Nagy-Britanniától,

1987 óta pedig a központi kormányzatot külön Gozóért Felelős Minisztérium képviseli a szigeten.

Mivel az angol is hivatalos nyelv Máltán és Gozón, ezért könnyen szóba lehetett elegyedni a helyiekkel

– akár egy, a buszmegállóban álldogáló idős házaspárról volt szó, akár pincérekkel, múzeumi idegenvezetővel, bolti eladókkal, vagy a szállásadóval, bárkivel. Mivel a sziget nagy népszerűségnek örvend a világ minden szegletéből – Ausztráliától Kanadáig és számos európai országból – odasereglő turisták körében, a helyeik hozzá vannak szokva az odalátogatókhoz, nyitottak, kedvesek. Egyébként sűrűn lehetett román és magyar szót is hallani Gozón, ami arról tanúskodik, hogy romániai és magyarországi kirándulók is gyakorta megfordulnak a csodaszép szigeten.

Az is észrevehető, hogy Gozót és Máltát is elárasztják az ázsiai és afrikai vendégmunkások. Amiként már Kolozsváron hozzászokhattunk ahhoz, hogy számos indiai, nepáli, pakisztáni dolgozik a kincses városban, nincsen ez másként Gozón és Máltán sem.

A földrajzi közelség okán számos Afrikából érkezett vendégmunkás is ott tartózkodik, de romániai vendégmunkással is beszélgettünk.

Szomáliai és equadori taxisofőr, albán pincér, magyarországi napernyőárus és szerbiai bolti eladó – hogy csak néhányat említsünk azok közül, akikkel pár mondat erejéig szóba elegyedtünk Gozo szigetén. Kivétel nélkül, egybehangzóan azt mondták, hogy nagyon szeretnek ott tartózkodni. Csöppet sem csodálkozhatunk ezen, hiszen nem voltunk ezzel másképpen mi sem.