A városlakók körében is egyre népszerűbb a tojásírás

Cserey Both Zsuzsa szerint a tojásírás szerencsére a városlakók körében is egyre népszerűbb, hiszen

Mint mondta, az írókát a felolvasztott és forrón tartott méhviaszba kell mártogatni, de olyan eljárás is van, ahol nem a viaszt kell felolvasztani, hanem az íróka hegyét gyertya lángjához tartva felmelegíteni, majd a forró írókát egy viasztömbbe nyomni. A tojás héjára merőlegesen tartva, a viasz a kis csövön keresztül tud kifolyni, amíg ki nem hűl. A viasszal lefedett részek alá nem tud behatolni a festék és ebből adódnak a szebbnél szebb tojáshímek. Fontos, hogy a viasszal megírt tojásokat nem szabad forró festőlében festeni – hívta fel a figyelmet a kincses városi kézműves.

Cserey Both Zsuzsa arról is beszélt lapunknak, hogy a kifújt vagy főtt tojást egyformán jól lehet festeni. A kifújt tojások esetében annyiban bonyolultabb az eljárás, hogy mivel azok lebegnek a festőlé tetején, rendszeresen át kell forgatni őket vagy a festőlevet kell rákanalazni. Viszont úgy véli, megéri a fáradtságot, hiszen évekig tárolni tudjuk a szebb mintázatú tojásokat.

Számos motívumot alkalmaznak tojásíráskor

A néprajzkutató néhány motívumelnevezést is megemlített:

• növényi formák utáni elnevezések: tulipános, havadis, tőtöttrózsás, cserelapis, fenyőágas, papvirág;
• állati formák szerinti megnevezések: kakastaréjos, póklábas, báránylába, lúdlábas, kígyós, berbécsszarva;
• mesterségek, szerszámok utáni nevek: gerebenes, füsüs, ekevasas, villás, cifrakantár;
• égitestek, homályos eredetű nevek: napos, holdas, csillagos, veszett utas, vétett út, tenerujja, kéz, ördögtérgye, borzaskata;
• vallási vonatkozású nevek: keresztes, szakramentumos, Mária-gyászos, ostyás, kelyhes, szent síros;
• szerelmi vonatkozásúak: szíves, égőszíves, szomorúszíves, galambos, párosgerle;
• nemzeti vonatkozásúak: címeres, zászlós, puskás, koronás.

„Láthatjuk, hogy a motívumskála nagyon széles. A nálunk fellelhető minták számban jóval 2000 fölött vannak, ezek variálhatósága pedig csak azért nem végtelen, mert meghatározott szabályok szerint ragozhatóak.

Eltérő szokások, színek, minták

Gyimes: A tojásírás szellemi központja. Csak piros színű tojásokat festenek és rengeteg mintát ismernek, variálnak.

Moldva: A moldvai csángók tojásíró szokásai nem mindenütt egységesek. A székelyes csángó települések és nem székelyes moldvaiak között eltérő szokások vannak. A székely falvakban erdélyi székelyekhez, vagy a gyimesiekhez hasonló módon írják a tojásokat, vagyis piros (veres) alapon fehér mintával. Többnyire nagycsütörtök a tojásírás napja, vagy nagypéntek. A nem székely csángóknál fordítva van, a minta színe piros és az alap fehér, és ők fehér- vagy mátkázó vasárnapra festik.

Hétfalu: Ugyanazt a batikolós módszert alkalmazzák tojásíráskor. Sok növényi motívumot használnak és nagyjából ugyanazokkal a megnevezésekkel, mint a többi viaszolós vidéken.

Háromszék: Az íróeszközt egykor lúd vagy tyúk tollszárakból is készítették, amit viszont a forró viasz hamar tönkretett. Az így készült „békenőcske” használata egyszerű volt, hiszen egy-két mozdulattal nagy felületet tudtak viasszal lefedni. Több színt is szoktak festeni a tojásra. Ilyenkor a világosabb színektől haladnak a sötétebbekig, fontos a jó sorrend: sárgító, pirosító, feketítő.

Kalotaszeg falvaiban pirosra, zöldre, ritkábban kékre festették a tojást. A berzseléses vagy bürökbe való festés is igencsak elterjedt, de ismert volt a batikolás technikája is.

Köröstárkányban már csak ketten művelik a hagyományos tojásfestést, a „pulitéros” tojást, Sebestyén Mária és Szatmári Erzsébet. Náluk a tojásfestés családi hagyomány, gyermekkoruk óta végzik, de édesanyjuk, nagymamájuk is ezt csinálta.

Szatmáron előszeretettel használják a szabadrajzolatú, felosztás nélküli mintákat. A viaszos díszítésű tojásokra szalmaszál vagy lapított fejű gyufa segítségével írtak mintákat, majd lámpaezüstbe hengergették a még meleg tojásokat. A viaszba beleragadó ezüst- vagy aranypor domború, fényes mintázatot hagy a tojáson. A már megfestett tojásokra sósavba mártott libatollal díszítményeket rajzoltak, s mivel a sósav a festéket lemarja, a díszítmény fehéren maradt.