Sata Zalán újságíró szakos hallgató teljes másodévét Tajvanon, a tajpeji egyetemen tölti
Fotó: Sata Zalán
Már kis kora óta érdeklődéssel és izgalommal gondolt Tajvanra Sata Zalán, aki a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem újságírás szakos hallgatójaként a teljes másodévét a tajpeji egyetemen tölti cserediákként. A székelyudvarhelyi egyetemista beilleszkedéséről, az oktatási rendszerek különbözőségeiről, a nyelvtanulás során tapasztalt nehézségekről, Tajvanon szerzett élményeiről beszélt a Krónikának.
2025. január 18., 17:582025. január 18., 17:58
– Másodéves újságírás szakos hallgatóként úgy döntöttél, hogy Tajvanon tanulsz cserediákként. Hogyan esett a választásod a tajpeji egyetemre?
– Már kisebb koromban hallottam Tajvanról, az akkoriban itt dolgozó keresztapám mesélte történeteit. Egzotikusnak, elérhetetlennek tűnt. Élénken bennem él még, amikor néhány napig nem mehetett dolgozni tájfun miatt. Fel sem fogtam, mit mesél a telefonon és pontosan miről van szó, de már akkor izgatott.
2024 áprilisában lehetőségem nyílt közelebbről felfedezni Tajvant. A kar titkársága e-mailt továbbított a
Leadtam a jelentkezésem, először a saját egyetemem interjúvolt meg, és a jóváhagyásukat követően, júniusban a tajpejiek is rábólintottak. A teljes másodévre jelentkeztem, úgy éreztem, ennyire mást és ennyire újat megismerni csak hosszabb idő alatt lehet. Benedek Dezső nyelvész tanár úr mentorálásával sikeresen kijutottam.
Tajvanon négyéves alapképzésben vesznek részt az egyetemisták
Fotó: Sata Zalán
– A tajvani oktatási rendszer minden bizonnyal számos ponton eltér a romániaitól, ennek ellenére fedeztél fel hasonlóságokat?
– Nehéz bármi hasonlót találni, hiszen Tajvanon, az amerikai rendszerhez hasonlóan, a diákok szabad kezet kapnak tárgyválasztáskor. Az újságírást tanuló diák így könnyedén felvehet akár matematikát vagy fizikát, és ez fordítva is igaz. A tajvaniak továbbá négyéves alapképzésben vesznek részt, ahol főszakot és mellékszakot is választhatnak.
Pont a tanügyhöz kapcsolódik az első nagy különbség, ami már az érkezést követően szembetűnt. A rendszerük alapján először lelkesen indultam felvenni az otthonihoz illő számú tantárgyat, félévente hetet-nyolcat, azonban diáktársaim és a tajvani koordinátoraim csak néztek rám nagy szemekkel. Nem értettem.
Míg otthon csak a félévek végén kérnek számon igazán, addig pedig a diákon múlik, hogy mennyire veszi komolyan az adott tananyagot, itt hétről-hétre komoly beadandókat kérnek, és minden szemeszter felénél úgynevezett „midtermeket” tartanak, ez szó szerint félidős vizsgát jelent. Emellett a végső, otthon szesszióként ismert felmérésen fáradtsága ellenére könnyebben átlendül az ember, hiszen tudása friss a folyamatos megpróbáltatások miatt.
Sata Zalán (jobbra) szerint a tajvani diákok hatalmas nyomás alatt vannak
Fotó: Sata Zalán
– Tapasztalataid szerint melyek azok az irányelvek, módszerek, amelyek által hatékonyabbá, diákcentrikusabbá válhatna a romániai oktatási rendszer?
– A két rendszer tanulhatna a másik hibáiból, erényeiből. A tajvani diákok hatalmas nyomás alatt vannak a magas elvárásokból, számtalan beadandóból és a folyamatos, feladatok közti „zsonglőrködésből” adódóan. A román rendszer pedig olyan alapvető tudástárat és képességeket nem ad át, amelyek elengedhetetlenek lennének a felelős állampolgárrá váláshoz.
Ezek magánintézmények, amelyek bizonyos vizsgákra való felkészítésre vállalkoznak, sokszor akár este tízig tartó munkaidővel. Így például könnyen meglehet, hogy a tajvani tanuló, miután késő délután végez az iskolában, középiskolai jelentkezési vizsgára való előkészítésen vesz részt este tízig, majd haza kell sietnie, hogy házi feladatait is elkészítse. Majd másnap megteszi ugyanezt. Egyetemi szinten pedig gyakran hallom, hogy nem ritka éjszakába nyúlóan tanulni, vizsgák közt akár minimálisat vagy semmit nem aludni. Sokaknak vizsgákkal és prezentációkkal párhuzamosan kell teljesíteniük a gyakorlatban is.
Az egyetem berkein belül különböző kultúrák találkoznak
Fotó: Sata Zalán
A román rendszerben, úgy érzem, ha a pozitív elismerés és visszaigazolás nem is sokkal több, nem hajtják annyira a „végsőkig” a diákokat. Azonban itt jön felszínre a román tanügy nagy hiányossága.
Romániában hiába fáradt az iskolás, alapvető állampolgári ismeretekről fogalma sincs. Nem tudja, mi a sajtó szerepe, melyek a demokrácia alapelvei, hogyan kezelje a pénzügyeit, hogyan fizessen számlát, egyszóval hiányos az élet gyakorlati tudástára. Ezzel magamat minősítem, társaim nagy részéhez képest nem vagyok különb. Ennek pótlásához nem az óraszám növelésére, hanem annak tartalmi újragondolására van szükség. Úgy látom, a romániai diákság ugyanúgy fáradt, csak fel kell tennünk a kérdést, hogy miért. Nem töltünk annyi időt az iskolában és annyi alapműveltségünk sincs.
A cserediák szerint az sem meglepő, ha tájfunriadó alatt nevetgélve sétálnak a hallgatók
Fotó: Sata Zalán
– Milyen az egyetemi közösség, sikerült beilleszkedned a közel féléves ottléted alatt?
– Megbízhatók és kölcsönös tiszteletre építkeznek. Sokszor elkacagom velük: míg nekem a berögződésem a metróra való várakozás közben, hogy biztosítsam, értéktárgyam nem lóg ki a zsebemből, nekik az, hogy az előre kijelölt helyen, a padlóra festett nyilak szerint várakozzanak. Ha az ember körülnéz a szigeten, rend van. Minimális a bűnözés, biztonságosak az utcák, tiszták az állomások. Úgy áll fenn a rend és béke, hogy közben progresszív társadalmat alkotnak.
Nekem erdélyiként enyhe túlzással lételemem a problémáim megosztása, kimutatása. Ez nem baj, ez csupán kulturális különbség, amiért néha furcsán néznek rám az itteniek, hogy miért siránkozom annyit.
A nemzetközi diákközösség pedig mintha új dimenziókat nyitott volna meg előttem. Annyi néppel és kultúrával ismerkedtem meg, hogy nehéz számon tartani. Csak a közvetlen kollégáim közt találok német, francia, spanyol, finn, angol, amerikai, japán, dél-koreai, Fülöp-szigeteki, thaiföldi, vietnámi, dél-afrikai, orosz cserediákot, és a lista folytatható. Minket az egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős osztálya sikeresen összeköt, és fogadóbulit, karácsonyi összejövetelt, nyelvcsereprogramot szervez.
A székelyudvarhelyi egyetemista az eredeti hot pot ízét is felfedezhette
Fotó: Sata Zalán
– Napjainkban a kínait (mandarint) tartják a világ egyik legnehezebben megtanulható nyelvének. Te hogyan boldogulsz?
– A kínai a teljesítménykényszeremen és a tökéletességmániámon segített. Megtanított, hogy bizonyos esetekben tényleg meg kell elégedni, el kell fogadni a tökéletlent. Nem viccből mondják, hogy nehéz, szinte lehetetlen úgy becsukni a tankönyvet, hogy biztosak legyünk, a másnapi felmérőben tökéletesen teljesítünk majd.
Meg kell tanulni kiejtését, tónusát és latin betűs átírását. Már az újságolvasáshoz, az alapszintű írástudáshoz is több ezret el kell sajátítani. Türelmesnek kell lenni, hiszen még a kínai anyanyelvűek közt sem ritka, hogy elfelejtenek leírni egy-egy ritkább karaktert. A kezdet nagyon nehéz. Amíg megszokja az ember a karakterek jellegét, felépítését, számtalanszor le kell írnia a legegyszerűbbet is, hogy megjegyezze.
Ha beszélni kezdek, további kihívás a tónusok tartása, hiszen a legkisebb baki miatt is nagyon félre lehet beszélni. Csak a tónus választja el például az édesanya és a ló karakterét, egyébként ugyanúgy kiejtendő. A tanulócsoportom augusztus végén közel húszfős volt, decemberben azonban már csak heten vettünk részt. Sokan feladják, még olyanok is, akiknek korábbi kötődésük is van a nyelvhez, kultúrához, jártak már itt vagy egyetemen tanulták.
Az első kínaiórai feladatlap, amelyet Sata Zalán megoldott
Fotó: Sata Zalán
– A magyar szintén a nehezen elsajátítható nyelvek közé tartozik. Csoporttársaid érdeklődtek anyanyelvünk, kultúránk iránt?
– Az egyetem minden cserediákhoz társít egy itteni tanulót. Az én mentorom már az első héten jelezte, hogy Budapestre indul a következő félévben, és hogy ezért osztották mellém őt. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen folytatja tanulmányait. Ha kínai anyanyelvűekkel értekezem, akár angolul, legtöbbször szükséges megemlítenem Magyarország és Románia kínai nevét is, így könnyebben beugrik nekik.
Ha magyart hallanak, sokan először orosznak gondolják, de legtöbben nem tudják kapcsolni semmihez. Ha románul beszélek, egyértelműen a spanyolhoz kötik, érzik a nyelv újlatin jellegét. Megismertem egyébként olyan tajvani srácot is, akinek édesapja magyar szobrász, édesanyja pedig hualieni születésű. Bár soha nem élt Magyarországon, és ritkán látogatta, édesapja ösztönzésére még mindig folyékonyan beszéli a nyelvet. Számára idegen az ábécé, de beszédben igazán bő szókincse van.
Fotó: Sata Zalán
Fotó: Sata Zalán
Fotó: Sata Zalán
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyre több helyen bukkan fel a Bulgáriában megszökött állítólagos fekete párduc: Székelyföldtől a Partiumig szinte nincs olyan közintézmény, állami hivatal, magánvállalat vagy közület, amelyik ne posztolt volna a vadállatot ábrázoló mémet.
Vizuálisan lenyűgöző, az életről és változásról szóló, mélyen szimbolikus történetet mutat be Kolozsváron a Cirque du Soleil. A világhírű kanadai utazócirkusz jövő év áprilisában érkezik a kincses városba OVO című produkciójának újragondolt változatával.
Utcazene-fesztivált tartanak július 11. és 13. között Szatmárnémetiben. A partiumi város egyik legnépszerűbb kulturális eseménye nemcsak zenei csemegékkel, hanem látványos utcai produkciókkal és pezsgő fesztiválhangulattal várja a közönséget.
Vannak olyan táborok, ahol az ember már az első pillanattól otthon érzi magát – akár először érkezik, akár visszatérőként lép be a kapun. A kalotaszentkirályi alkotótábor is ilyen hely: barátságok szövődnek, közös élmények és alkotások születnek.
Varga Csaba már a 2-es táborban – újságolta hétfőn a Facebook-oldalán a Hazajáró, amely nyomon követi a nagyváradi hegymászó legújabb expedícióját, amelynek célja a világ második legmagasabb csúcsa, a K2 meghódítása.
Idén nyáron nem kell messzire utazni ahhoz, hogy a gyermekek felfedezzék a történelmi Magyarország csodáit – elég, ha bekapcsolják a Csukás Meserádiót, és elindulnak egy varázslatos utazásra István bácsival, Terkával, Vakkanccsal és a Csoda Meseládikával.
Nemzetközi kutatás keretében vizsgálták, hogy a biológiai sokféleség szempontjából milyen lehetőségeket rejtenek többek között a romániai falvak, valamint azt is, hogy a környező táj hogyan befolyásolja a biológiai sokféleség mintázatait.
A nyári táborozás akkor válik igazán felhőtlen élménnyé, ha biztonságos körülmények között zajlik. A belügyminisztérium néhány hasznos tanácsot fogalmazott meg a szülőknek arra az esetre, ha gyermekük táborba indul.
Megannyi sportcipő jutott el az elmúlt évtizedben az anyaországból határon túli gyermekotthonokba az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány jótékonysági futásainak köszönhetően. Gui Angéla szerint azonban ennél sokkal fontosabb, hogy célokat és élményt is vittek.
A nyári hőségben az autók utastere könnyedén szaunává válhat , ami komoly biztonsági kockázatot is jelent, ugyanis ha a belső hőmérséklet meghaladja a 35 Celsius-fokot, annak hatása a sofőrre olyan, mintha 0,05 százalékos véralkoholszinttel vezetne.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!