Európa szomorú valósága

Most itt állunk a rengeteg problémával a nyakunkon, és azt sem tudjuk, a sok rossz hírt hogyan emésszük meg.
Érdekes és nagy hiányosság, hogy az iskolákban tanítanak ugyan egy kicsinyke világtörténelmet, a nemzet történelmét, de nem egy átfogó, minden európai nemzetre vonatkozó, Európa történelmét. Ennek a nagyon bonyolult történelmi képnek az objektív tanulmányozása talán segítene a kis és nagy európai nemzetek egymás mellett élésének harmonizálásában és persze az akut kérdések megoldásában.
Olvasom a tekintélyes német napilap, a Die Welt írását, amely a görög kérdésben napvilágot látott különböző véleményekről szól. A görög nép nagy százalékban leszavazta a megszorítások politikáját, úgy véli, hogy a hatalmas adósságok ellenében megkövetelt takarékossági intézkedések, gazdasági felemelkedés helyett inkább nyomort hoztak az országba. A tizennyolc „társország”, az euróövezet tagjai a népszavazás előtt együttesen ellenezték az új görög politikát, közös vélemény volt, hogy a baloldali Ciprasz-kormány pusztulásba kormányozza az országot. A múlt vasárnapi népszavazás viszont azt bizonyítja, hogy a görögök több mint 60 százaléka a kormány politikáját támogatja, nem akarja továbbra is a hitelezők „tanrendjét” követni. Az eurózóna nemzeti politikusainak nagy része ma is görögellenes, kivételt képeznek a franciák, Ciprus és talán az Unió egyes vezetői. Az amerikaiak gyors „eredményt” várnak, az oroszok természetesen a görögök mellett állnak, és remélik, hogy a „görög kérdés” további éket ver az Unió egységébe. A balti államok és a déliek, jórészt bírálják a görögöket, ezen országok nagyon nehéz reformidőket éltek át, és nem értik, hogy a görögök ennyi anyagi támogatás mellett miért nem tudnak a saját lábukon megállni.
A francia és német álláspont ellentéte ez esetben Hollande elnök malmára hajthatná a vizet, aki a görög kérdés kapcsán évek óta meggyengült politikai pozícióját igyekszik megerősíteni.
Azt már látni, hogy bárhogyan is végződik a „görög dráma”, Európa marad a vesztes. Okos gazdasági szaktekintélyek már régen mondják, hogy a görögöket ki kell „ engedni” az euróövezetből, mert a gazdasági helyzet a további kölcsönök után sem javulhat, a görögöknek saját akaratuk, elképzelésük és lehetőségeik szerint kell életüket irányítaniuk. Ha viszont alaposan odafigyelünk, akkor azt is láthatjuk, hogy itt nem a görög nép érdekeiről van szó, a tét nem a görög polgár jóléte. A görög válság része annak a háborúnak, amely a nemzetközi pénzkartell és a még létező nemzeti kormányok között folyik. Ez a háború már régen tart, hadüzenet nélkül kezdődött, és a jelenben egy újabb izgalmas fejezetéhez érkezett. Ha a görögök – a népszavazás ellenére – most mégis behódolnak, és tovább pörög a véget nem érő adósságspirál, akkor a pénzkartell győzedelmeskedik, és az Unió tovább-bukdácsol egyelőre ki nem számítható jövője felé.
A görög népszavazás egy lépés előre, de nem oldja meg a gondokat, hiszen nem a görög nép óhaja érvényesül a következő napokban. Több hasonló népszavazásra volna szükség, mert Európa telítve súlyos, nagyon nehezen megoldható problémákkal, és épp ideje, hogy a kontinens népei végre felébredjenek és elhatározzák, mit kezdenek jelenükkel, és miképp alakítják jövőjüket.
Az európai szellem haldoklásáról, az ún. Nyugat alkonyáról sőt! haláláról is eleget olvashattunk. Az átlagpolgár előtt ezek a dolgok érthetetlenek. Mit jelenthet az, hogy a Nyugat elpusztul, Európa, megszűnik, vagy ehhez hasonló dolgok? Ha Krisztus születésétől számítjuk a nyugati, keresztény kultúra létezését, akkor kétezer év háborúi és viszontagságai után miért pusztulna el? A kérdés jogos, de gyorsan meg lehet válaszolni: A kereszténység isteneszménye veszít erejéből, már nincs kohéziója. Helyét átvette a pénz mágneses ereje. Az európai humanizmus eszméje gyakorlatilag eltűnt, helyébe lépett az individualizmus, a határtalan önzés. Az európai fiataloknak már nem tudunk eszmét tanítani, mert nincs. A két szörnyű gyilkos ideológia helyébe még nem született egy új, egy előremutató eszme, melyben fiataljaink hinni tudnának. És végezetül – de nem utolsó sorban – talán a legnagyobb veszély, hogy Európa népei kihalnak, nincs gyermekutánpótlás, Európa egyszerűen „elszínesedik”, régi létezési formájában megszűnik! Mindezeket a pontos statisztikák és előrejelzések bizonyítják.
Nagyon sajnálom a görögöket, mert bár rengeteg hibát követtek el, de mégiscsak ők az európai szellem megteremtői, a nyugati gondolkodás gyökerei hellén földön nőttek palántákká. Segíteni kell őket, de nem azért, hogy magunkat megmentsük, nem azért, hogy bebizonyítsuk, hogy az euró mégis egy okos pénz, hanem mert az európai nemzetek összefogása nélkül az európai szellem még egy – már már – halálos döfést kaphat, és ezt a sebet nagyon nehéz lesz begyógyítani.
Jó volna, ha ezúttal a nemzetközi pénzkartell, ha nem is háborút, de legalább csatát vesztene!

A szerző Németországban élő publicista