„Apukám jól kezelte a dolgokat, mivel nem lökött annyira, hogy azt érezzem, ezt muszájból csinálom, nem utáltatta meg velem a dolgokat. Én azért mentem, mert kedvem volt hozzá, és egyre jobban megszerettem. Apukámnak köszönhetően nem hagytam abba” – idézte fel Kriszta. Bár kamaszkorában még néha nehézséget jelentett a súlya megőrzése, az, hogy egy adott súlycsoportban maradjon, évek óta nem kell sokat „fogyasszon”, hogy elérje a kitűzött súlyát, megtanulta kontrollálni a testét.

A szőnyegen nincs barátság

Incze Kriszta 2011-ben volt az első nemzetközi versenyen, egy Európa-bajnokságon. Elmondása szerint gyermekként lazán és könnyen vette a kihívást, az utazást, szinte fel sem fogta, hogy új országokba utazik, új világba csöppen. Bár az, hogy részt vehetett az idei olimpián, a korábbi versenyekhez képest más léptéket jelentett, a sokéves sportolói karrier után ez sem volt ijesztő, hiszen sok külföldi barátja, ismerőse van, versenytársak más országokból, akikkel régi ismerősökként üdvözlik egymást.

Kriszta azt is elmondta, hogy szerinte az olimpia „egy más” szint, ahol már mindenki jó, ahol a meccsek egy hajszálon, néha hangulatokon múlnak. Mivel már 11 éves korában megfogalmazta, hogy ő egyszer kijut, ott lesz az olimpián, nagyon boldog volt, amikor ez sikerült neki, elmondása szerint közel egy óráig sírt, amikor megtudta, hogy mehet Tokióba. Incze Kriszta a szerencsének is köszönhette a kijutását, hiszen sportágában a világbajnokság első hat helyezettje, valamint a kontinentális tornák első két-két helyezettje kvalifikál. A sepsiszentgyörgyi lány nem jutott ki az első körben, de a világbajnokságról kvalifikált Észak-Korea visszalépett az olimpiától, így a rangsorban Krisztáé lett a kvóta.

Összhangot célozva

Incze Kriszta arról is beszélt, hogy mivel a birkózás egyéni sport, kiemelten számít viszonya az edzőjével. „Nagyon fontos az, hogy amikor fellépünk a szőnyegre, a sportoló és az edző között legyen összhang. Kell legyen egy olyan kapcsolat, amiben már nem is kellenek szavak. Nekem több edzővel is sikerült ilyet kialakítani” – hangsúlyozta.

Hív a kötelesség

Incze Kriszta legközelebb a világbajnokságon lép szőnyegre, október 6-án Oslóban. Elmondása szerint bár edzett és igyekezett felkészülni, igazából úgy érzi, hogy egyáltalán nem áll készen még, szeretne még pihenni. „Ha őszinte vagyok, az olimpia kicsit lefárasztott mind fizikailag, mind pszichikailag. Úgy érzem, hogy nekem még kéne a versenyszünet. Nem az, hogy ne eddzek, hanem, hogy ne legyen verseny, stressz, hogy össze tudjam szedni magamat és a gondolataimat. Viszont kötelességem van, úgyhogy megyek” – közölte Kriszta, azt is hozzátéve, hogy az olimpiai kudarcot, azt, hogy a kirgiz versenyző legyőzte őt, még magában hordozza, nem sikerült túltennie magát rajta. „Én úgy mentem ki, hogy éremmel fogok hazatérni. Százszázalékosan bíztam magamban, így csalódtam, így ez még elég érzékeny téma számomra” – vallotta be.

korábban írtuk

Incze Kriszta nem birkózhat a tokiói bronzért

Elveszítette vigaszágas mérkőzését, így nem lesz érdekelt a délutáni bronzcsatában Incze Kriszta. A háromszéki olimpikon ennek ellenére derekasan helytállt a szabadfogású birkózók 62 kilogrammos kategóriájában, ahol 16 indulóból a hetedik vagy a nyolcadik helyen fog végezni.

Családdá váltak

A sepsiszentgyörgyi sportoló azt is elmesélte, hogy bár az elmúlt években néha érezte, hogy magyarsága hátrányára válik – szerinte volt olyan megmérettetés, amire ezért nem engedték őt ki –, alapvetően jól érzi magát a román szövetség berkeiben, vannak lányok, akikkel jó viszonyban van, akikkel meg tudja beszélni búját-baját, örömeit. Szerinte a birkózótársakkal az elmúlt években tulajdonképpen egy családdá váltak, hiszen a közös munka, az edzőtáborok, a felkészülés miatt többet volt velük, mint a valódi családjával. Jelezte, hogy országszinten elég kevés partnere van, akivel egy szinten vannak, így például az olimpia előtt egy férfi sportolóval edzett, egy 18 éves marosvásárhelyi magyar fiatallal.

Új kihívások

Incze következő célja a párizsi olimpia, illetve egy olimpiai arany- vagy minimum egy ezüstérem. Bár még nem tudja biztosan, hogy mikor fogja befejezni a versenysportot, azt már most tudja, hogy nem szeretne birkózóedző lenni, a tornatanár szakma opció számára. „Semmilyen edző nem szeretnék lenni. Ismerek, láttam edzőket, láttam, hogy mennyit kínlódnak, szenvednek. Nem vágyok arra a stresszre, nem akarok ebben benne maradni” – mondta.