Nehezen rázódnak vissza az erdélyi magyar sportolók, de van, akit fejben megerősített a járványhelyzet

A sportolók életében az egyik legfontosabb dolog a rendszeresség: a jó eredmények legfőbb titkai az állandó edzés, felkészülés, a kitartó munka. Csakhogy az elmúlt egy évben igencsak megnehezítette a sportolók dolgát a járványhelyzet, hiszen uszodák, konditermek zártak be, edzőtáborok maradtak el, sőt sok versenyt, megmérettetést is töröltek vagy elhalasztottak.

Szabó Norbert sepsiszentgyörgyi pályakerékpáros a Krónikának felidézte,

kezdetben megijedt, hogy a korlátozások miatt nem tud majd edzeni, de hamar rájött: a legfontosabb, hogy tudjon alkalmazkodni a helyzethez, lényeges a mentalitás megváltoztatása, a helyzethez „igazítása”.

Mivel tudja, hogy hosszú távon hova szeretne eljutni, igyekezett erre az időszakra úgy tekinteni, mint egy lehetőségre, hogy fejlődjön. A pályakerékpáros edzéstervének nagyon fontos része az erőnléti edzés, amelyet mivel a konditermek bezártak, a garázsában valósított meg – hála az ismerősöknek, akik a konditermeikből kölcsönadták a szükséges felszerelést. Mivel a határok zárva voltak, nem tudott pályára menni biciklis edzésekre. Kezdetben az országúti edzéseket sem tették lehetővé a korlátozások, de hamar megtalálták a megoldást: a szövetség, amelyhez tartozik, igazolással látta el, miszerint a sport munkája, megélhetési forrása.

Szabó hangsúlyozta, hogy számára nagyon érdekes volt ez az új és szokatlan helyzet, ami egy nagyon komoly mentális érést eredményezett számára.

– jelentette ki a sportoló. 2020-ra eredetileg nagyon zsúfolt lett volna a versenynaptára, de a kialakult helyzet miatt csak három megmérettetésre jutott el: augusztusban Csehországba, októberben az országos, majd utána az Európa-bajnokságra, ahol a nyolcadik helyet szerezte meg.

Azt is megtudtuk, hogy idén kissé szokatlan módon alakult a világranglista, hiszen a pontokat, amelyek alapvetően egy évig érvényesek, most több esetben is „bent tartották” hosszabb időintervallumokra. A lista néha zavarosan alakult, de Szabó hosszú távú terveit – azaz hogy kijusson a 2024-es párizsi olimpiára – nem befolyásolta, hiszen annak kvalifikációja szempontjából a 2022–2023-as év eredményei számítanak majd.

Szabó átesett a koronavíruson, de szerencsére közben nem tapasztalt nagyon komoly tüneteket, és maradványtüneteket sem, pár nappal a betegség után már újra edzett. Elmondása szerint

nem félt, és nem is fél a vírustól, inkább a járvány gazdasági következményeitől tart, tartott.

Hiszen bár az ő költségvetésének nagy részét Sepsiszentgyörgy város, illetve Kovászna megye önkormányzata biztosítja a klubján, a Sepsi SIC-en keresztül, a magánvállalkozók, cégek támogatása is nagyon fontos számára, ugyanis a kerékpározás egy igen drága sport.

Fángli Henrietta marosvásárhelyi úszó szintén megtapasztalta, hogy milyen, ha kimarad életéből a rendszeres edzés. Már márciusban, a korlátozások kezdetekor azzal szembesült, hogy elmaradt egy fontos verseny néhány nappal a tervezett megrendezése előtt, illetve nem volt lehetőség az uszodai edzések folytatására sem.

Számára, mint úszónak a vízben történő edzés lenne a legfontosabb, ám egy ideig be kellett érnie otthoni gyakorlatokkal, erőnléti edzésekkel, futással. Bár májusban lazult a helyzet, a marosvásárhelyi medencében még mindig nem volt lehetőség edzeni.

Mivel Fángli allergiásként nem igazán tudta szaladással pótolni az úszóedzések hiányát, nagyon örült, amikor július végén elkezdtek edzeni a Víkendtelepen. A kinti medencében jó időben és esőben is zajlottak az edzések egészen szeptember közepéig, amikor a 20–22 fokos víz már túl hidegnek bizonyult. Szeptember vége óta csapattársaival a Mir­cea Birău-uszodában edzenek, ahol a megszokotthoz képest rövid időt, csupán másfél órát tölthetnek egy alkalommal a felkészüléssel.

Fángli tavaly szeptemberben tudott részt venni egy jelentősebb versenyen, ahol már minden a járványügyi szabályok betartásával zajlott, kültéri helyszínen, távolságtartással. A kihagyást, illetve a szokatlan edzéseket csak a hosszabb távok megtételekor érezte.

A koronavírus okozta betegségen ő is átesett – mondhatni tünetmentesen, de azért igyekezett felelősségteljesen állni a kérdéshez, így utólag szív- és tüdővizsgálaton is részt vett, fokozatosan kezdte újra az edzéseket.

Hosszú távú terveit az elmúlt év, a bezártság is alakította: rászánta magát, hogy mind a tanulmányait, mind az úszást az Egyesült Államokban folytassa, és szerencséjére a világjárvány sem áll útjába, a 2021-es év második felében ösztöndíjjal utazik majd Amerikába.

Borbély Blanka, a Csíkszeredai ISK biatlonistája elmesélte, hogy esetében is körülbelül egy hónap volt az az időszak, amíg egyáltalán nem tudott edzeni. Ez idő alatt szaladni járt, majd az enyhítések után, mivel benne van a román válogatottban, viszonylag szerencsésebb helyzetben volt, visszatérhetett edzeni.

– közölte a sportoló. A helyzetet csak súlyosbította, hogy többször is volt karanténban, ami ismételten eléggé visszahúzta. Borbély eddig nem fertőződött meg koronavírussal – és nem is fél tőle –, és reméli, hogy nem fogja elkapni, mivel úgy érzi, hogy így is eléggé legyengítette ez az időszak, és most arra kell összpontosítania, hogy összeszedje magát.

Szerinte a megmérettetések, főleg a külföldi versenyek eltörlése azért volt nagyon rossz, mert nemcsak hogy pontokat nem szerzett ő, illetve a csapata, hanem azért is, mert nem láthatták, hogy a többi országhoz képest hol tartanak a teljesítményük alapján.

András Vivien, aki szintén az ISK Csíkszereda biatlonistája, hasonlóan élte meg az elmúlt egy évet. Elmesélte, hogy tavasszal, mivel a sportiskolával nem tudtak edzésekre járni, a legnagyobb probléma az volt, hogy kimaradtak a specifikus edzései, azaz a görsí és lövés.

„Nyáron átestem a fertőzésen, a tesztelés előtti napon egy hosszú futóedzésünk volt, 26 kilométert szaladtunk terepen. Másnap mentünk tesztelni, a csapatból egyedül én lettem pozitív, de semmi tünetem nem volt. Pár napot kórházban voltam megfigyelésen, majd otthon karanténban.

– idézte fel a sportoló. 

Elmesélte, hogy az egész klubnak nagyon kaotikus volt az időszak, hiszen versenyek, táborok, maradtak el (többek között a nemzetközi junior verseny maradt el teljesen), a sportolók gyakran kényszerültek karanténba. Ősztől a legtöbben külföldi edzőtáborokban tudták folytatni a felkészülést, elkezdtek sízni – összesen több mint másfél hónapot töltöttek Svédországban és Ausztriában. A kisebb korosztályba tartozók egyáltalán nem tudtak kijutni edzőtáborokba, mivel többjüknek pozitív lett az indulás előtt végzett tesztje, így karanténba kerültek.

Nemcsak edzéstáborból, hanem versenyből is kimaradtak sportolók karanténkötelezettség miatt, András Vivien csapata a felnőtt IBU-kupa sorozat öt versenyéből kettőn nem tudott indulni, mivel Németországban karanténba kerültek tíz napra. Az Európa-bajnokságot a sok edzés kimaradása miatt hagyta ki, helyette otthon folytatta a felkészülést a junior világbajnokságra. András Vivien Ausztriában, Obertilliachban tartózkodik, ahol a junior világbajnokság zajlik, amit majd az ötödik IBU-kupa követ.