Önkéntes alapon én viszem a női szakágat, ahol több mint száz gyerek vesz részt a programban. A lányok éppen ezekben a napokban harcolták ki azt a státuszt, hogy bekerültek az ország húsz legjobb csapata közé a 14 év alattiak kategóriájában, úgyhogy nagyon büszke vagyok rájuk. Úgy gondolom, a vízilabdától 27 közös év után nem lehet, és nem is akarok elszakadni.

Már csak azért is, mert az amerikai kontinensen, illetve az északkeleti régióban – ahol edzősködöm – nem sok ilyet láttak, ezért az ilyesmi nagyon nagy hozzáadott értékkel bír, amit el is ismernek. Könnyebb megmutatni, mint elmagyarázni.

– No és miként látja a jelenlegi vízilabda-válogatott helyzetét? Miben látja az okát annak, hogy a Märcz Tamás vezette csapat a csalódást keltő 7. helyen végzett a Magyarországon rendezett júliusi világbajnokságon?

– A sportnak az az érdekessége, vagy legalábbis a vízilabdának, hogy amikor valami nem sikerül, akkor minden rossz. Akkor mindent elő lehet hozni onnan kezdve, hogy milyen a köpenynek a színe, milyen volt a taktika, vagy milyen volt a felkészülés. Ha pedig jó az eredmény, akkor pedig minden jó. Én most nem mennék bele abba, hogy szerintem mik voltak a hibák, a játékosok, illetve a stáb úgyis pontosan érzi, hogy mi volt a nehézség, mi nem segítette a sikert, hanem éppenséggel hátráltatta azt.

Én sem tudok ennél okosabb lenni, szurkolok, és követem az eseményeket. Märcz Tamás nekem csapattársam, edzőm volt, jó barátom is, utódjának, Varga Zsoltnak szintén játékosa voltam, vele is nagyon jó kapcsolatban vagyok. Valóban nehéz helyzet a mostani, a vízilabdának pedig sajátossága, hogy mindig győzelemre törünk, és ha az elmarad, akkor jön az okok keresése, és akkor, ahogy mondtam, abba minden belefér.

Ehhez társul ugyanakkor az a szakmai munka, amit a szakszövetség, valamint az edzők végeznek, a folyamatos megújulás, annak a szakmai építménynek az összerakása, ami mindkét szakág utánpótlásában elkezdődött. Ez biztosítja az utánpótlásképzés folyamatosságát, és ennek köszönhetően nem arra kell várnunk, hogy megint jöjjön egy csodageneráció, hanem sok munkával, képzéssel elérjük, hogy jó pólósokat kapjon a mindenkori szövetségi kapitány, és nehéz legyen válogatnia.