HIRDETÉS
Befejeződött a „csángó”–magyar szótárnak is nevezett kötetsorozatnak, A moldvai magyar tájnyelv szótárának a kiadása: napvilágot látott az I. kötet második része (az első rész 2016 novemberében jelent meg) és a II. kötet is Kolozsváron. A sorozatot, amelynek szerkesztésén több mint másfél évtizedig dolgozott Péntek János nyelvészprofesszor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kiadója jelentette meg a magyar kormány támogatásával – jelentette be az egyesület.
Péntek János a Krónika megkeresésére elmondta, azért is fontos a szótár megjelenése, mert a magyar nyelv különleges, veszélyeztetett, eltűnőfélben lévő változatát rögzíti.
„A moldvai tájnyelv beszélői nyelvi szigethelyzetükben zárványként őrizték a múlt nyelvi kincseit, és közben a román nyelv egyre erőteljesebb hatása alá kerültek. A felgyorsult nyelvi folyamatokban a régió nagymértékben szórványosodott, keveredett, a nyelvcsere következtében a magyarul beszélők száma rohamosan fogyatkozott” – fogalmaz a szerkesztő a szótár fülszövegében.
A kiadvány jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során jegyeztek le a huszadik század közepén.
Ebből nem lehetett és nem is kellett kiszűrni a „vegytiszta” magyart, a szótárnak azt a nyelvváltozatot kell tükröznie és megörökítenie, amelyet a lejegyzés pillanatában a gyűjtők rögzíthettek” – fogalmazott a fülszövegben Péntek János.
A moldvai tájnyelv időben és jellegében is rétegzett, a beszélők, a települések, a kisebb-nagyobb csoportok nyelvhasználata gyorsuló ütemű nyelvi folyamatok eltérő fázisait képviseli. Mint a szerkesztő írta, ebben a heterogenitásban nem lehet megvonni a helyi nyelvváltozatok és a közmagyar határát, sőt néha a magyar és a román nyelv határát sem – mindez különlegessé tette a szótár szerkesztését, kényszerűvé az eltérést az ismert lexikográfiai mintáktól.
Péntek János lapunknak elmondta, a szótár anyagának gyűjtése számos szakember munkájának eredménye: a finn Yrjö Wichmann, valamint Márton Gyula, Csűry Bálint, Szabó T. Attila nyelvészek is szerették volna összeállítani a szótárat, de életidejükből nem futotta a hatalmas munka megvalósítására.
A kolozsvári magyar tanszék kutatói már a huszadik század derekán intenzíven gyűjtötték a moldvai magyar tájnyelv anyagát,
Márton Gyula például az igeragozásra vonatkozó anyagot és a román kölcsönszavakat és szerette volna elkezdeni a szótár szerkesztését, azonban 1976-ban elhunyt. A finn Wichmann Szabófalván gyűjtött anyagot, Csűry Bálint Bogdánfalván és környékén. Szabó T. Attilának is szándékában állt a szótár megjelentetése, viszont nem tudta megvalósítani.
hogy a nagy elődök szándékának megfelelően munkatársaim közreműködésével szótárrá szerkesszem ezt a nyelvi kincset” – jelentette ki a Krónikának Péntek János.
Megjegyezte, Pozsony Ferenc és Tánczos Vilmos néprajzkutatók munkája is rendkívül fontos volt, az általuk gyűjtött anyagot is beleszerkesztette a szótárba. „A szótár harmadik része azért is releváns, mert ez az első ilyen jellegű kiadvány, amely mintegy „fordítva” jelöli a szavakat: nem a tájszó szerepel előbb és utána annak a jelentése, hanem az irodalmi nyelvben használatos szó áll elöl, majd annak a különböző változatai. A harmadik kötetben 200 fénykép és 100 illusztráció is látható” – mondta el a nyelvészprofesszor.
A szótárban többek között Balogh Dezső, Bura László, Gálffy Mózes, Gazda Ferenc, Gazda Klára, Márton Gyula, Murádin László, Nagy Jenő, Nyisztor Tinka, Pálfalvi Pál, Pozsony Ferenc, Szabó T. Attila, Tánczos Vilmos, Teiszler Pál, Vámszer Márta, Virt István és Yrjö Wichmann gyűjtései szerepelnek. A szótárat, amely megvásárolható az EME székházában, kedden, március 20-án 17 órakor mutatja be ugyanott Tánczos Vilmos és Péntek János.
