Fotó: Veres Nándor
INTERJÚ – Tompa Andrea Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben című második regényének „felolvasó-színházi bemutatójára” került sor Albert Csilla és Dimény Áron kolozsvári színművész közreműködésével kedd este a Csíki Székely Múzeumban. Az 1971-ben Kolozsváron született, Budapesten élő Tompa Andrea első regénye, A hóhér háza a rendszerváltozás körüli Romániában, a Fejtől s lábtól a századelő Erdélyében játszódik, de interjúnkban elárulta, hogy készülő harmadik regénye az ötvenes–hatvanas évek diktatúráját fogja bemutatni.
2015. december 16., 13:112015. december 16., 13:11
– Már egész fiatal korában próbálkozott az írással, de az írói pályára mégis csak a harmincas éveiben lépett. Mi jött közbe addig?
– Kamaszkoromban valóban írtam, és néhányan, akik látták, azt gondolták, akár író is válhat belőlem. Iszonyú sok tényezőn múlik, hogy ez megtörténik-e egy emberrel, vagy sem. Az én életem egész másfelé fordult azzal, hogy áttelepedtem Magyarországra, utána egy egészen más pálya indult el: színikritikus lettem. Közben majdnem mindig írtam, de nem tartottam fontosnak, hogy megjelenjen amit írtam, nem is hittem abban, hogy annak meg kell jelennie. Az, hogy egy ember beáll egy könyv mögé, elsősorban önbizalom kérdése, önbizalom és hit, hogy amit mondani akar, vagy amit csinál, az másokkal megosztható, másoknak is fontos lehet.
Nálam az önbizalom és a hit sokáig váratott magára, de előnyt jelentett, hogy mire leültem írni, volt valamelyes élettapasztalatom, átéltem elég sok mindent, kezdve attól, hogy életem első két évtizedét mégiscsak egy diktatúrában éltem le. Nem akkora baj, ha egy író későn indul, de valószínűleg annál nehezebb elindulni, minél később kezdi valaki, mert annál kevésbé tud az ember váltani, nehezebben hiszi el azt, hogy vele még valami nagy és jelentős fordulat megtörténhet.
– A diktatúra, az a közeg, amiben felnőtt, a könyveiben is markánsan megjelenik. Menynyire fontos az ilyen történelmi traumának a feldolgozása?
– Egy könyvet szántam annak a diktatúrának, amiben éltem, és talán más könyvekben majd más diktatúrákat fogok feldolgozni. Tulajdonképpen megdöbbentő volna, hogy egy ember két évtizedet él, felnövekszik egy ilyen környezetben, és aztán úgy lép tovább, mintha normalitásban élt volna. Mindig meghökkent, ha valaki azt mondja, hogy engem nem érdekel ez, én ezen már túlléptem. Noha én is azt gondolom, hogy túlléptem rajta, de annak árán, hogy megpróbáltam valamelyest feldolgozni a magam és a közösségem számára is ezt a diktatúrát.
Azt a szabadsághiányt és tulajdonképpen azt a fajta iszonyatos kontrollt, amiben éltünk, soha nem lehet természetesnek elfogadni, és a világ időről időre létrehoz ilyen helyzeteket, amikor ennyire irányítani akar minket, mindent ellenőrizni, megmondani, mi hogy történjen. Ezeket a tapasztalatokat időről időre elő kell hozni, mert ez segít megérteni a jelenünket is.
– A Fejtől s lábtól című könyvében párhuzamosan mesél egy fiatal erdélyi orvos és egy orvosnő. Valós személyek ihlették a főhősöket?
– Nem, inkább lehetséges figurákként definiálnám a szereplőket. Nekem nagyon fontos, hogy az ő létezésük lehetséges legyen, de ilyen figurákat nem lehet találni, hacsak nem valami önéletrajzból, de én nem találkoztam erdélyi, zsidó származású, orvosi karon végzett nő önéletrajzával.
– Ön is orvosnak készült valamikor. Miért mondott le erről a pályáról?
– Ahogy a legtöbb fiatal, én is sok mindennek készültem annak idején. ‘89-ben viszont az orvosi kar Kolozsváron zárva volt a magyarul tanulni vágyók előtt, és én valahogy sokkal fontosabbnak tartottam, hogy magyarul tanuljak, mint hogy mi legyen belőlem. Ez akkor egy normális attitűd volt. Ma furán hangzik, de akkoriban a nyelvnek prioritása volt.
– Milyen téma foglalkoztatja most, miről fog szólni a következő könyve?
– Az ötvenes–hatvanas évekkel foglalkozom, az is egy újabb diktatúra, más arculatú diktatúra, az érdekel, hogyan lehetett ebben a diktatúrában érvényesülni, hogyan jött létre a Magyar Autonóm Tartomány, mi volt a célja. Nagyon érdekel az egyház és az egyházhoz való viszony abban a korszakban. De hát az emberek érdekelnek elsősorban, tehát olyan történeteket keresek, amelyeket emberek mondanak el a múltba ágyazottan, mégis a jelenbéli tapasztalatainkkal összekötve.
Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.
Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.
Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.
A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.
Az év egyik várva várt eseményére kerül sor a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben június 21-én, a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton.
Élénk érdeklődés övezte a kolozsvári Harag György centenáriumi rendezvényt, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt nehéz volt összehozni – mondta el a Krónikának Tompa Gábor.
Hat friss magyar alkotás lesz látható a június 13. és 22. között zajló kolozsvári 24. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), ahol az életműdíjban részesülő Tarr Béla rendező főbb alkotásait is levetítik – közölték hétfőn az MTI-vel a szervezők.
Az eddigi hagyományos kora őszi időpont helyett idén június elején szervezték meg Kolozsváron a Jazz in the Park fesztivált. A családias jellegű háromnapos rendezvény ez alkalommal is az autentikus jazz-zene sokszínűségéről szólt.
A Déryné Program Határtalan alprogramja azért született, hogy minden magyar embernek egyenlő esélyt tudjunk biztosítani az anyanyelvi színházi élményekhez – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár Szatmárnémetiben.
A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.
szóljon hozzá!